Balás P. Elemér: Törvényjavaslat a szerzői jogról (Budapest, 1947)
Indokolás - Második fejezet. A szerző jogának korlátozásaio
80 nyújt védelmet a javaslatnak az a rendelkezése, mely szerint a további átruházásba beleegyezést csak nyomós okból1 lehet megtagadni. Az a szabály, hogy abban az esetben, ha az átruházott jog a megszerzőre vagy jogutódára nézve megszűnt, a. szerző joga eredeti terjedelmét nyeri vissza: a dolog természetéből folyik és bővebb indokolásra nem szorul. Igen fontos elvet mond ki azonban a javaslat ff). §-a, mely szerint annak ellenére, hogy a szerző vagvonil érdekű joga örökös hiányában vagy más okból) megszűnt, harmadik személy a szerző halálát követő ötven év elteltéig továbbra is gyakorolhatja azokat a jogokat, melyek annak folytán illetik, hogy a szerző alkotását értékesítette. Ez a rendelkezés messzemenő védelmet nyújt annak a részére, akire a szerző jogát — akár csak részben is — átruházták. Az értékesítés terjedelme. A 23. és 24. §-hoz. Ezek a §-ok értelmezési szabályokat tartalmaznak abban a tekintetben, milyen terjedelemben kell átruházottnak tekinteni a szerző vagyoni érdekű jogát abban az esetben, ha az ügylet kifejezetten nem rendelkezik e felől. Fő szabály az, hogy az értékesítés megengedése — mégpedig átruházás esetén kívül is — csak a kifejezetten meghatározott értékesítési módra terjed ki, ha pedi'g az értékesítési mód nincs meghatározva, az a cél irányadó, melyet a felek a szerződéssel meg akartak valósítani. Arra nézve, hogy mi volt a felek célja az átruházással vagy az értékesítés egyéb megengedésével, természetesen nem kizárólag az ily ügylet tartalma irányadó, hanem ezt a bíró az eset összes körülményeinek mérlegelésével állapítja meg. Minthogy a felek egyetértő célja nem lehet olyan értékesítés, mely a megállapodás idejében nem szokásos, ehhez képest a javaslat kifejezetten kimondja, hogy az értékesítésnek ily módjába beleegyezni nem köteles a szerző kétség esetében. Ez az — egyes újabb külföldi törvények és tervezetek nyomán alkotott — szabály igen fontos különösen az olyan értékesítési módok tekintetében, melyek a megállapodás létrejöttekor még egyáltalában nem is ismeretesek. A szóbanlevő szabály számol a szellemi alkotások terjesztésének technikájában tapasztalható gyors fejlődéssel és méltánytalan sérelemtől kívánta megóvni a szerzőt. További kiegészítése ennek az elvnek a 10?. §-nak az a rendelkezése, mely szerint az, akire a szerző vagyoni érdekű jogának gyakorlását a javaslattal tervezett törvény hatálybalépése előtt átruházta, nem gyakorolhat oly jogot, mely e törvény hatálybalépése előtt a szerzőt nem illette meg vagy nem volt szokásos. Azt a vitás kérdést, vájjon kiterjed-e a többszörösítésre adott engedély kétség esetében az alkotásnak más értékesítési módjaira, így különösen a látást vagy hallást ismételhető készüléken megrögzítésre, az előadásra vagy bemutatásra, a rádióközvetítésre, úgyszintén a kikölcsönzésre is, a javaslat nemlegesen dönti el. Az ellenkező álláspontra helyezkedő magyarázati szabály mellett ugyanis, mely a külföldi szerzői jogban hellyel- közzel érvényesül, nem lehet meggyőző érvet felhozni. A többszörösítés annyira jellegzetes értékesítési mód, hogy ennek kizárólagos ügyleti felemlítése a dolog természetéhez képest azt a vélelmet szüli, hogy a felek szándéka nem irányul más értékesítési mód átengedésére. Az a további magyarázati szabály, hogy az előadásra adott engedély kétség esetében kiterjed a rádióközvetítésre is, bővebb indokolásra nem szorul. Nagyjelentőségű magyarázati szabályt foglal magában a javaslat 24. §-a arra az esetre, ha a szerző rádióközvetítésre adott engedélyt. Ez a magyarázati szabály eldönti azt a kérdést, kiterjed-e az ily engedély egyúttal más olyan közlési módokra is, melyek a rádióközvetítéshez hasonló terjedelműek vagy a rádióközvetítésnek további felhasználását foglalják magukban. így különösen eldönti azt a kérdést, ki'terjed-e a rádióközvetítésre adott engedély a külföldi rádióközvetítésnek felfogására és belföldön különböző helyeken egyidejűleg tartózkodó korlátlan számú egyénnel egyidejűleg, de nem ismétel- hetően közlésére is. Ilyen eset elsősorban az, ha a felfogott rádióközvetítést más adóállomás továbbterjeszli (rebroadcasting). Kétségtelen, hogy a rádióközvetítés vétele szerzői jogi szempontból közömbös és csupán az adásnak van ebből a szempontból jelentősége. Az is világos, hogy a rádióköz vetítésnek szóbanlevő továbbterjesztése az eredeti adáshoz képest új értékesítési lehetőség. Méltánytalan volna tehát a szerzőre, ha kétség esetében úgy kellene tekinteni, mint aki beleegyezett az ilyen messzebbmenő értékesítésbe is. Eldönti a javaslat azt a kérdést is, kiterjed-e a rádióközvetítésre adott engedély
