Balás P. Elemér: Törvényjavaslat a szerzői jogról (Budapest, 1947)
Indokolás - I. Általános indokolás
51 A többi ily korlátozásokról alább p—u) alatt van szó. p) Az arcképek tekintetében a javaslat 32. §-a — az 1921 : LIV. te. 64i. §-ától eltérően — nem a megrendelő, hanem az ábrázolt személy beleegyezését kívánja a szerző jogának értékesítéséhez, lényegileg bírói gyakorlatunkkal összhangban. Nagy gyakorlati jelentőségű korlátozása a szóbanlévő elvnek az, hogy a javaslat szerint megadottnak kell tekinteni a beleegyezést akkor is, ha az ábrázolt személy vagyoni ellenértékben részesült azért, mert arcképének vagy szoborképmásának elkészítését megengedte a szerzőnek. További korlátozás az, hogy az ábrázolt személy halálának évétől számított tíz év után a szerző feltétlenül jogosult a nyilvánosságra hozatalra, és az értékesítésre. Ez idő eltelte előtt olyankor, ha a. beleegyezést nem lehet megadottnak tekinteni, sem az ábrázolt személyt nem lehet megkérdezni', az ábrázolt személy házastársának, ivadékának, elődjének vagy testvérének beleegyezése szükséges, mégpedig az utóbb említettek csak előbb említett jogosult hiányában adhatják beleegyezésüket. A beleegyezést vissza tehet vonni anélkül1, hogy ezért kártérítés járna. Nincs szükség az ábrázolt személy beleegyezésére nem megrendelésre készült arckép vagy szoborképmás nyilvánosságra hozatalához, ha ez a művészet magasabb érdekét szolgálja. Másik korlátozása a szerző jogának arckép vagy szoborképmás tekintetében az, hogy az ily alkotást — más megállapodás hiányában — fénykép útján többszörösítheti' vagy közszemlére teheti a megrendelő vagy jogutóda, úgyszintén az ábrázolt személy vagy házastársa, ivadéka, elődje vagy megbízottja. Mindez arra az esetre is áll, ha az airckép vagy szoborképmás nem részesül a szerzői jog oltalmában. • További kivételeket is tesz azonban a javaslat az alól az ellv alól, hogy arckép értékesítéséhez az ábrázolt személy beleegyezése szükséges. Egyik ilyen kivétel az, hogy nincs szükség az ábrázolt személy beleegyezésére, ha az igazságszolgáltatás vagy a köz- biztonság érdekében hatóság készíttet vagy hoz egyébként nyilvánosságra avagy terjeszt arcképet. A másik kivétel azs, hogy sem a. szerző, sem az ábrázolt személy beleegyezése nem szükséges a közéletben és általában a napi eseményekben szereplő vagy gyülekezeten, felvonuláson vagy más ily alkalommal jelen volt személy arcképének hírlápban vagy folyóiratban vagy mozgófénykép útján közléséhez, sem arcképnek tudományos, oktató vagy általában közművelődési célból közszemlére tételéhez, többszörösítéséhez, a látást közvetítő készülék, így különösen mozgófénykép vagy rádió (képtávirat) útján vagy egyébként nyilvánosan bemutatásához. A most említett kivételek azonban nem érvényesülhetnek abban az esetben, ha ez az ábrázolt személynek vagy ha meghalt, házastár- sának, ivadékának, elődének vagy testvérének érdekét méltánytalanul sértené:. r) Hatályos seerzői jogunk hiányosságát pótolja a 34. §, mely a levelek nyilvánosságra hozatalának feltételeit szabályozza arra az esetre is, ha szellemi alkotásnak tekinthetők. A javaslat álláspontja az, hogy (levelet, naplót vagy más bizalmas iratot, melyet a szerző nem szánt a nyilvánosságnak, akkor is csak a címzett beleegyezésével szabad nyilvánosságra hozni, ha szellemi1 alkotásnak tekinthető. A címzett halála után, ha az elhalt végrendelettel! nem intézkedett máskép és az elhalálozás évétől számítolt tíz év még el nem telt, beleegyezésre az elhalt házastársai, ivadéka, elődje vagy testvére jogosult, azonban az utóbb említettek csak előbb említett jogosult hiányában. Nincs szükség beleegyezésre, ha a nyilvánosságra hozatalt oly méltánylást érdemlő érdek kívánja, mely nagyobb súlyú, mint az az érdek, amely a nyilvánosságra nem jutáshoz fűződik. Ily esetben természetesen a szerző beleegyezésére sincs szükség. Jogellenesen, nyilvánosságra hozott nyitott levelet, naplót vagy más bizalmas iratot terjeszteni sem szabad mindaddig, míg a nyilvánosságra hozatalt ellenezni lehetne. s) Eltér a javaslat hatályos' szerzői jogunktól annak a jognak minősítése tekintetében, melyet aiz 1921 : LIV. te. 8. §-a juttat az előadó művésznek akkor, amikor az előadó művészet eredményét a szerzői jog oltalma alá helyezi annyiban, amennyiben ez az eredmény a látást vagy hallást ismétellhetően közvetítő készüléken van megrögzítve. Az 1921 : LI'V. törvénycikk álláspontja ugyanis ebben a tekintetben az, hogy ai mechanikai előadás céljára szolgáló, művészi tevékenységgel járó alkalmazás ugyanolyan megítélés alá esik, mint a. műnek más nyelvre fordítása vagy egyéb átdolgozása, átalakítása vagy felhasználása, általában közvetített elsajátítása. A törvény szövege nem eíé'g világos ugyan abban a tekintetben, kit illet meg a — másodlagos — szerzői jog az ily alkalmazás tekintetében, nevezetesen közvetlenül azt a személyt-e, akinek üzleti vállalkozása a készüléket létrehozta, vagy pedig közvetlenül az előadó művészt-e, aki ily szerzői jogát
