Balás P. Elemér: Törvényjavaslat a szerzői jogról (Budapest, 1947)
Indokolás - I. Általános indokolás
«észlelhető az a visszásság, hogy az értékemelkedés kizárólag az ennek létrejövetelében nem részes idegenek vagyonát gyarapítja. Előfordul ez az eset írói vagy zenei' alkotások eredeti kéziirata tekintetéhen isi. Ezért a javaslat a francia törvényhozáson túlmenően minden eredeti példány értékemelkedéséből részt juttat a szerzőnek vagy örökösének. Annyiban azonban a francia mintát követi a javaslat, hogy«'az értékemelkedési csak törvényhozási indító okként fogadja el, a szabályozásban azonban gyakorlatibb megoldást nyújt, mint p. o. a csehszlovák szerzői jogi törvény, mely kifejezetten az értékemelkedésből juttat részt, holott ennek, megállapítása sokszor igen súlyos, sőt képtelen feladatot ró a szerzőre vagy örökösére. A javaslat a nyers vételárat tartja szem előtt, amely könnyebben megállapítható és ebből juttat részesedést. Méltánytalanságok kiküszöbölése végett azonban kizárja a javaslat a részesedési jog gyakorlását olyankor, ha az érdekelt kimutatja, hogy« a nyers vételár — a részesedési jog számbavételével — nem haladja meg a megelőző alkalommal elért nyers vételár összegéi. k) Nem hagyja érintetlenül a javaslat a szerzői jog végrehajtás alá vonásáról szóló rendelkezéseket sem. Az eltérés részben az új rendszerrel kapcsolatos, mely különbséget tesz a szerző szellemi és vagyoni érdekű védelme között. Az 1921 : LIV. te. 4. §-ának az a szabály ugyanis, mely szerint a szerzői jog addig, míg az magát a szerzőt vagy örökösét avagy hagyományosát illeti meg, nem lehet végrehajtás tárgya: csupán a szerző szellemi érdekű jogai tekintetében lehet indokolt ilyen széles terjedelemben, nevezetesen az alkotás létrehozására és nyilvánosságra, hozatalára vonatkozó jog tekintetében. így mindenesetre indokolt, hogy a szerző örököse se legyen köteles tűrni1 végrehajtás esetében sem az alkotás nyilvánosságra jutását. Ellenben a szerző halála után már semmiféle figyelembe vehető szempont nem szól a szerző életében nyilvánosságra jutott alkotásra vonatkozó vagyoni jogok végrehajtás alá vétele. ellen. Ennek az álláspontnak felel meg a javaslat 18. §-ában foglalt szabályozás. l) Üj rendelkezési a 20. §-ban, hogy a szerző halála után szellemi érdekű jogainak érvényesítésére hivatott személyek fel vannak sorolva. Ezek nem azonosak azokkal a .személyekkel, akik — a mai jogállapotnak megfelelően — a szerző vagyoni érdekű jogait hivatottak a szerző halála után a javaslat szerint is érvényesíteni. Az elhalt szerző szellemi érdekeinek gondozása ugyanis nem bízható azokra, akik ai szerző vagyoni érdekeinek érvényesítésére jogosultak, haruem csak olyanokra, akiktől elvárható, hogy a szerző „ személyiségének megvédésére a szerzőhöz való családi kapcsolatuknál fogva vagy közérdekből vállalkoznak. ly) Pótolja mai jogunk hiányait a 21. § azzal is, hogy kifejezetten megtiltja az örökösöknek is az alkotásnak oly megváltoztatását, amely a közönség számára nincs felismerhetővé téve. Arról is kifejezetten rendelkezik ez a §, hogy a nyilvánosságra nem hozott alkotást a szerző halála után mindaddig nem szabad nyilvánosságra hozni, amíg le nem telt az az idő, melyre a szerző tilalma vonatkozik. Ezeknek a rendelkezéseknek megszegése miatt a dolog természetéhez képest azok léphetnek fel az. örökös ellen is, akik a szerző szellemi érdekeinek érvényesítésére jogosulták a szerző halála után, de' a szóbanlevő tilalmak kiterjednek a most említett személyekre is épúgy, mint az a tilalom, mely képzőművészeti alkotás eredetijén a szerző nevének vagy jegyének halála után feltüntetésére vonatkozik. m) Kifejezetten rendelkezik a javaslat 22. §-a abban az irányban, hogy akire a szerző vagyoni érdekű jogát átruházta, ezt rendszerint csupán a szerző beleegyezésével ruházhatja másra, s ha az átruházott jog a megszerzőre vagy jogutódára nézve megszűnik, a szerző joga eredeti terjedelmét nyeri vissza. A szerzői jogot ugyanis nem lehel csupán mint vagyontárgyat tekinteni, mert a szerzőhöz való vonatkozását is megtartja, a szerzőre — vagy örökösére — pedig nem lehet közömbös, hogy ki az, aki átruházás folytán az alkotást értékesítheti. n) Míg az 1921 : LIV. te. 3. § 3. bekezdése csak a szerzőnek biztosít jogot átruházás esetében változtatásra, a javaslat 2(5. §-a az átruházott jog megszerzőjének is megengedi, hogy az alkotáson olyan változtatást tegyen, mely az átruházás világos céljához képest nyilvánvalóan szükséges, hacsak a szerzőnek nincs nyomós oka arra, hogy az ily változtatás ellen tiltakozhassék. Annyiban is túlmegy a javaslat a hatályos jogon, hogy a szerzőt feljogosítja arra, hogy alkotásának értékesítését átruházás esetében tiltsa meg, ha erre nyomós oka van, de csak az ebből eredő kár megtérítése fejében, szükség ■esetében biztosíték nyújtása mellett. A szerző szellemi érdekeit ezzel is óvni kívánja a javaslat, anélkül, hogy a szerzői jog megszerzőjének vagyoni érdekeit csorbítaná.
