Balás P. Elemér: Törvényjavaslat a szerzői jogról (Budapest, 1947)
Indokolás - I. Általános indokolás
47 a szerzői jog fejlődésének kezdetén csak a kiadóit művek utánnyomása eliten biztosított oltalomra szorítkozott. így már az 1884 : XVI. törvénycikk megalkotásakor is anakronizmus volt az írói művekről szóló rendelkezések körében szabályozni a csupán előadott alkotások szerzői jogi oltalmát. Minderre tekintettel a javaslat a nyelvi alkotás kifejezést használja minden olyan alkotás megjelölésére, mely a nyelv eszközei' útján jut mással is közölhető kifejezésre. A hatályos szerzői jog szabályai nem használtnak olyan átfogó kifejezést, mely alkalmas volna a szerző vagyoni érdekű jogainak egy szóval való kifejezésére. Ez a hiány a hatályos szerzői jog rendszerében alig érezhető, mert az 1921 : LTV, törvénycikk taxatíve sorolj® fel azokat a vagyoni érdekű jogokat, melyek az egyes alkotásfajok tekintetében a szerzőt megilletik. Más a helyzet a javaslat rendszerében, mely az összes alkotásfajokra nézve egységesen foglalkozik a szerzőt megillető jogokkal, még pedig nem egyes ilÿ jogok kimerítő felsorolásával, hanem úgy, hogy a Szerző részére minden lehetséges irányban elvi rendelkezéssel megadja a vagyoni érdekű /jogi’ oltalmat. Minthogy ehhez képest a szerző vagyoni érdekű jogi szférája csak elvileg, általános kifejezéssel határozható meg, minthogy pedig másfelől! ezt a vagyoni értékű szférát' a javaslat szembeállítja a szerző szellemi érdekű szférájával: így mellőzhetetlen egy olyan általános kifejezés használata, mely a szerző vagyoni érdekű jogainak összefoglaló megjelölésére alkalmas. Ezt a kifejezést a javaslat az értékesítés szóban: találta meg. Az e kifejezéssel jelölt fogalom természetesen élesen elválik a dologi értékesítés fogalmától, 's ennek a különbségnek feltüntetésére azért is kiválóan alkalmas, mert az értékesítés nem magánjogi műszó. így az értékesítés kifejezésnek szerzőit jogi műszóvá avatása nem okozhat félreértést, ssöt éppeni kidomborítja, hogy olyan fogalomról van szó1, mely nem azonos az általános magánjognak egyik kategóriájával sem. így különösen nem azonos dologjogi kategóriákkal, hanem a szellemi alkotásnak általános közölhetőségével összefüggő vagyoni jelentőségére szorítkozik, mely nem egyes meghatározott1 személyek felé irányul', hanem a közönség általános fogalmával van kapcsolatban. A javaslat rendszerében a szellemi alkotás értékesítésének fogalma a szerző oldaláról tekintve nem igényel bővebb kifejtést, ellenben nagy a jelentősége annak a kérdésnek, milyen körben illeti meg az értékesítés joga a szerzőtől különböző személyeket, még pediig1 egyfelől azt, akire a szerző az értékesítés jogát átruházta', másfelől azt, akinek ehhez közvetlenül a törvény rendelkezéséből van jogai Erről alább még lesz szó. b) A hatályos szerzői jog álláspontjától eltérően a szellemi alkotás címének oltalmával a javaslat csak annyiban foglalkozik (3l. '§), amennyiben a szellemi alkotás címe vagy elnevezése megfelelő esetben egymagában is szellem} alkotásszámha megy. Ezen az — egyébként ritka — eseten kívüli a címoitalom nem a szerzői jog feladata, hanem a tisztességtelen verseny leküzdésére alkotott jogszabályoké. Az 1923 : V. te. 12. §-a kifejezetten rendelkezik iis e felől s rendelkezéseit a javaslat 95. §-a kellő összhangba hozza a javaslat 3. §-ával. Ilymódon megszűnik az a bizonytalanság, melyet az (idézett elő a jogalkalmazásban, hogy a címoltalom felől mind a szerzői jogi, mind a tisztességtelen versenyről szóló törvény kifejezetten rendelkezett anélkül, hogy a kétféle rendelkezésnek alkalmazási körét világosan elhatárolták volna egymástól. e) A római egyezményhez való alkalmazkodás kifejezésre juttatását célozza- az a különben csupán alaki- újítás-, hogy a javaslat 4. §-a az egyes szellemi alkotások példázó felsorolásakor kifejezetten megemlíti a — bár le nem írt vagy más módon testi, tárgyon meg nem rögzített — előadásokat, beszédeket és hitszónoklatokat is. d) Lényegesebb újítási az, hogy a szellemi alkotások közé sorolja a; javaslat 4. §-a az élőképeket é-s a- kertművészet alkotásait, az 5'. § pedig a sz'ellemi tevékenységnek azt az eredményét, melyet konikrélt nyelvi alkotás sZínrehozatalának módja jellent. Az a magasabb szintézis ugyanis, mely a színrehozatal segédeszközeit úgy foglalja össze, hogy egyfelől' -ai színrehozott 'nyelvi alkotás szerzője általi kifejezésre nem juttatott, illetőleg részéről nyitvahagyott problémáknak egyénien sajátos megoldását nyújtja és ennyiben az ily nyelvi alkotáson túlmenő önálló jelentőséget nyer, másfelől a színrehozatal segédeszközeinek nem puszta összesítése, hanem az ezektől hordozott szellemi — főleg képzőművészeti és- iparművészeti — alkotásoktól különböző szellemi egészet juttat kifejezésre: az ily szintézis maga is szellemi- alkotás, habár az így összefoglalt egyes tárgyak maguk esetleg nem is szellemi alkotások, így p. o. régi divatlapok puszta kivitelei s-tb. Az ily tárgyösszes-ségnek meghatározott célra irányozott ös-szhangzatos egysége adott1 esetben olyan eredetiséget mutathat, mely rás-zolgál a szerzői jogi oltalomra anélkül, hogy az ily oltalomnak túlfes-zítésétől és gyakorlati határainak elhomályos-odásától llehetne tartani