Balás P. Elemér: Törvényjavaslat a szerzői jogról (Budapest, 1947)
Indokolás - Második fejezet. A szerző jogának korlátozásaio
jog bitorlásának tekinteni. Eltérés csak az, hogy a javaslat kifejezetten kiemeli, hogy ily idézésnek csak önálló nyelvi alkotásban van helye. Nem lehet tehát szó róla p. o. valamely hírlapi tudósításban. A 3. pont megfelel az 1921 : LIV. te. 47. §-ában foglalt annak a rendelkezésnek, mely szerint már megjelent egyes kisebb zeneműveknek vagy zeneművek egyes kisebb részeinek a cél által indokolt terjedelemben felvétele nem tekinthető a szerzői jog bitorlásának, ha olyan nagyobb munkába történik, amely tartalma szerint önálló tudományos műnek tekinthető. A javaslatban foglalt eltéréseket illetően a javaslat 54. §-ának 2. pontjával kapcsolatban előadottak irányadók. A 4. pont is lényegileg az 1921 : LIV. te. 41. §-ára támaszkodik, mely egyebek közt azt is kimondja, hogy nem tekinthető a szerzői jog bitorlásának már megjelent'egyes kisebb zeneműveknek vagy zeneművek egyes kisebb részeinek a cél által indokolt terjedelemben felvétele olyan gyűjteménybe, amely többek műveiből kizárólag iskolai használatra szerkesztetett. Ezt a szabályt azonban nem veszi át egész terjedelmében a javaslat, hanem csak bizonyos megszorításokkal. így kifejezetten kimondja, hogy csak iskolai énektanításra alkalmas zenei alkotások felhasználására szorítkozhatik, továbbá, hogy csak olyan gyűjteménybe való felvétel van megengedve, mely tartalma szerint kizárólag iskolai énektanítás céljára ké'szült, s ebben a körben is korlátozza a javaslat az ily felhasználás szabadságát annyiban, hogy zeneiskolai énektanítás céljára nem lehet helye. Ebben a tekintetben tehát más a javaslat álláspontja, mint à nyelvi alkotások tekintetében. Ezt a különbséget a zenei alkotás sajátos szempontjai kellően indokolják. Egyébként a hatályos jog változatlan fenntartása is méltánytalanul csorbítaná a zeneszerzők érdekeit. A forrás feltüntetése tekintetében a zenei alkotásokra is áll az 54. § szigorú szabálya. Azt is kifejezetten kimondja a javaslat, hogy az 58. § 2—4. pontjaiban megengedett értékesítés nem terjed ki a hallás számára ismételhetően közvetítő készüléken való megrögzítésre. Az 59. §-hoz. Az a rendelkezés, hogy nyilvánosan előadott zenei alkotásnak kisebb részeit a. látást vagy hallást ismételhetően közvetítő készüléken, mozgófényképészeti tudósítás céljára a szerző és az előadó művész beleegyezése nélkül meg lehet rögzíteni és erre a célra vagy rádióközvetítésre értékesíteni lehet: megfelel, az 57. § 1. pontjában foglalt rendelkezésnek, mely nyelvi alkotások tekintetében enged ily felhasználási szabadságot. Az erre nézve felhozott indokok állnak az 59. §-ra is. A 60. §-hoz. A javaslat 60. §-ában meghatározott közérdekű korlátozások hatályos szerzői jogunkban ismeretlenek. Mégis indokoltnak mutatkozott ezeket a korlátozásokat — külföldi' példák nyomán — megalkotni, mert az élet követelményeinek megfelelnek. így az í. pont értelmében megjelent zenei alkotást általában szabadon elő lehet adni, ha az előadásra beléptidíjat nem szednek és az ellőadás nem keresetképpen történik. Ez a rendelkezés megfelel a javaslat 57. §-ának 2. pontjában foglalt szabálynak, mely nyeiví alkotások tekintetében mondja ki ugyanezt az elvet. Ennek felel meg az a további megszorítás is, hogy a felhasználás ily szabadsága nem gyakorolható abban az esetben, ha az előadó díjazásban részesül, kivéve, ha az előadás a hallást ismételhetően közvetítő készülék útján, vagy rádióközvetítés felhasználásával megy végbe. A 2. pont értelmében megjelent zenei alkotást szabadon elő lehet adni egyházi vagy' más ünnepélyesség alkalmával. A szerző vagyoni érdekű jogának ily megszorítását a hitélet és a közületi összetartozóság kifejezésre juttatásának érdeke kellőképpen indokolja. Természetesen ily esetben is az a feltétele az előadás szabadságának, hogy beléptidíjat ne szedjenek. Hasonló megfontolásokból indul ki az a további közérdekű korlátozása is a szerzői jognak, hogy katonai szolgálat körében is szabadon elő lehet adni már megjelent zenei alkotást az ily szolgálat körében előadásra kötelezettek útján, feltéve, hogy beléptidíjat nem szednek. A 3. pont — csekély jelentőségére tekintve — megengedi a kintornán, zenei automatán vagy a hallás számára ismételhetően közvetítő más oly készülék útján való előadást, amelyen nem személyes előadás eredménye van megrögzítve. Jelentős korlátozása az 1—3. pontokban engedett előadási szabadságnak az, hogy nem terjed ki operának vagy más zenei alkotásnak nyelvi alkotással kapcsolatos szín- szerű előadására, sem zenei, alkotásnak a látást ismételhetően közvetítő készülék útján. 105-
