Balás P. Elemér: Törvényjavaslat a szerzői jogról (Budapest, 1947)
Indokolás - Második fejezet. A szerző jogának korlátozásaio
101 zárja ki a szerző vagyoni jogainak oltalmát a nyilvános tárgyalás vagy tanácskozás fogalma alá nem eső összejövetelen tartott beszéd tekintetében. Semmi indokoltsága nincs ugyanis annak, hogy a temetésen tartott gyászbeszéd vagy egyházit szónoklat ne részesüljön a szerzői jog oltalmában. Ami a kivétel további szűkítését illeti, ebben a tekintetben a következőkre kell utalni: A javaslat 52, §-ának 1. é's 2. pontja különbséget tesz egyfelől a bírósági vagy más hatósági tárgyaláson, avagy valamely köztestület tárgyalása alkalmával tartott előadás vagy beszéd, másfelől az ebbe a körbe nem eső más nyilvános tárgyaláson vagy tanácskozáson tartott előadás vagy beszéd között. Az előbbi vonatkozásban a javaslat mesz- szebb menő értékesítési szabadságot enged, amennyiben az erre vonatkozó jogosultságot nem köti feltételhez, így még azt sem kívánja a javaslat, hogy az 1. pont alá eső bírósági vagy egyéb tárgyalás nyilvános legyen. Ebben a tekintetben a nyilvánosságnak csak anyuciban van jelentősége, hogy nyilvánosság hiányában a közlés egyes jogszabályok értelmében (1912 : LIV. te. 96. §, 1897 : XXXIV. te. 20. §) büntetés alá eshetik, szerzői' jogi szempontból azonban nincs jogkövetkezménye. A 2. pont alá eső előadás vagy beszéd közlésének szabadsága azonban attól1 függ, hogy nyilvános-e a tárgyalás vagy tanácskozás, p. o. egyesületi közgyűlés vagy népgyűlés stb., továbbá attól, is, hogy az' ily alkalommal tartott előadásnak vagy beszédnek közlése milyen módon történik. A javaslat szerint ugyanis az ily előadás vagy beszéd közlése csak arról a nyilvános tárgyalásról vagy tanácskozásról szóló tudósítás keretében történhetik, melyen az előadás vagy a beszéd elhangzott. Ezt a különbségtételt kellően indokolja az a körülmény, hogy a bíróságok és más hatóságok vagy köztestületek tevékenységének ismerete nagyobb közérdek, mint a nem hivatalos jellegű, bár nyilvános tanácskozások tartalmának megismerése. Bár a javaslat 52. §-ában foglalt rendelkezéseket kivételes jellegükhöz képest már az általános magyarázató szabályok értelmében is szorosan kell értelmezni, világosság kedvéért kifejezetten is kimondja a javaslat az 1921 : LIV. te. 6. §-ának 6. pontjával egyezően, hogy az 52. § rendelkezései nem terjednek ki előadásoknak vagy beszédeknek gyűjteményes kiadására. Ez a szabály természetesen csak annyiban áll, amennyiben a javaslat 54. §-ának 3. pontja értelmében megengedett felhasználásról nincs szó, vagyis többek beszédeiből sajátos irodalmi célra vagy kizárólag egyházi iskolai vagy oktató használatra szerkesztett gyűjteményről. Ehelyütt kell megemlíteni1, hogy a javaslat lényegében fenntartja ugyan az 1921: LIV. te. 9. §-ának 4. pontjában foglalt rendelkezést, mely szerint nem lehet a szerzői jog bilorlásának tekinteni nyilvános ügyiratok közlését, azonban az erre vonatkozó szabályt nem tekinti a szerző vagyoni érdekű jogát csorbító korlátozásnak, hanem a hivatalos ügyiratokat általában kiveszi a szerzői jog alkalmazási köréből s ehhezképest az erre vonalkozó rendelkezést a vegyes rendelkezések közé illeszd (92. § 1. bek.). Ezt a rendszerbeli változtatást az a körülmény indokolja, hogy a hivatalos iratokra a szerző szellemi érdekeit oltalmazó jogszabályok visszásság nélkül alig volnának alkalmazhatók. Természetesen ezzel nincs kizárva a hivatalos iratok tartalmából, így különösen törvényekből és törvényjavaslatokból, úgyszintén bírósági határozatokból készílett gyűjteményeknek a szerzői jogival azonos oltalma a javaslat 5., esetleg 89. §-ához képest. Az 53. §-hoz. Ez a § az időszaki sajtó közleményeinek felhasználására ad jogot a szerző beleegyezése nélkül, lényegileg a hatályos szerzői jognak megfelelően, azonban azokkal az eltérésekkel, melyeket a római egyezmény tett szükségessé. Külön rendelkezik a javaslat arról, hogy nem esnek a szerzői jog oltalma alá a napihírek és vegyes apróságok, melyek puszta közléseket tartalmaznak. Ebben a tekintetben fenntartja a javaslat 93. §-a az 1921 : LIV. te. 9. §-ának 3. pontjában foglalt elvet. Az a korlátozás, hogy a szerzői jogi oltalom csak akkor van kizárva, ha puszta közlésről van szó, világosan utal arra, hogy nem a közlemény tárgya az irányadó, hanem feldolgozásának módja. Amennyiben tehát a mindennapi: élet eseményeinek olyan közléséről van szó, mely a javaslat 2. §-ához képest szellemi alkotásnak tekinthető, a szerzői jogi oltalomhoz kétség nem férhet. A javaslat 53. §-ának rendelkezései az előadottakhoz képest arra a körre vonatkoznak, mely kívül esik a javaslat 93. §-ának korlátain. Az 53. § rendelkezései a belföldi jogra is kiterjesztik a római egyezmény 9. cikkének rendelkezéseit, melyek egyszerű közlést tartalmazó napihírnek vagy vegyes apróságnak nem tekinthető hírlapi közlemények átvételének szabadságát szabályozzák a berni Unió körében.
