Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A léggömb és léghajózás
68 A léggömb és iéghájózás. lőnek lehetővé tegye a szükséghez képest hol az egyik, hol a másik fogantyút elbo- csátni, hogy karjával másféle mozdulatot tehessen. Az A ábra mutatja, hogy a repülő a szél ellen fordulva, miként igyekszik fölszállani; a balkar lenyomja a szárnyat, míg a jobb kar épen szárnycsapásra készül ; a B ábrán a repülő már elhagyta a földet s kedvező szél mellett a távoli czél felé indul ; a C ábra már teljes repülésben tünteti fel. Végre a D ábrán elérte czélját és szárnyait ügyesen összegöngyölve a hátán viszi tovább, hogy a földiek módjára ismét a biztos talajon járkáljon. A föltaláló azt hiszi, hogy egy-egy négyszög méternyi szárnyfelülethez 5—6 kilogrammnyi testsúly elégséges, de nagyon szeretne valakit találni, a ki az ő számára számításokat tenne arra nézve, hogy mekkoráknak kellene a szárnyaknak lenni, hogy a levegőben lebegve föntarthassa magát. E számításból derülne ki aztán, hogy a repülő gép oly készülékkel látandó el, mely a lábak közreműködését is megengedi, tehát a karokénál nagyobb erőkifejtést is megbirhat. E terv, bármily érdekes is, csak új adatot fog szolgáltatni arra hogy az ember izomereje korántsem elégséges súlyának leküzdésére. E meggyőződést különben a létesített repülő gép szerkezetek már rég megérlelték, miért is azok, kik ama eszme valósításának lehetőségéről, hogy az ember a légbe fölemelkedhessék, se hogy sem tudtak letenni, a legsajátságosabb eszközöket kapták fel, s oly erőkben keresték az erre való segédszert, melyek lényegéről s hatómódjáról abg birtak valami vagy elégséges képzettel. Ilyen volt a villamosság s delejesség, s mennél bonyolultabb s érthetetlenebb volt a készülék, annál több reménynyel voltak hozzá. Azt a repülő bárkát, melyet Lana jezsuita 1680-ban javasolt, négy nagy rendkívül vékony rézbádog gömb emelte volna fel, miután a légszivattyúval azokból a levegő kivonatott. Habár az alapeszme, hogy valamely test a levegőnél könyebbé tétessék, nem épen értelmetlen, mégis mutatja, hogy a jámbor jézsuita légnyomás hatásáról hamis nézettel birt. E javaslat azonban érdekes azért, mert első pendíti meg azt a gondolatot, melyen a léggömb alapul, s melyről itt szólani fogunk. A. léggömb története. A krónika szerint 1736-ban egy portugál fizikus, Don Guzman, V. János király jelenlétében egy papn-ral bevont fafonadékban, mely alatt tűz égett, szállt fel. A gép azonban belé ütődött a királyi palota párkányába, megsérült, s leesett, szerencsére elég lassan, hogy a légbajós bajmenten odább állhatott. Egy második kísérletével útját állta a szent inkviziczió; a «bűbájost» bezárta, s csak a király parancsszava mentette meg a máglyától. Ez lett volna tehát az első léggömb ; hogy azonban e találmány történetéből se hiányozzanak a khinaiak, utalunk Yasson franczia misszionárius jelentésére, melyet az 1694-ben, tehát száz évvel előbb írt, mint mikor, Európában valamit is tudtak volna a léggömbről; ez hivatalos okiratok alapján beszéli, hogy már 1306-ban, To-Kien császár trónra léptekor az iinnepiesség egy részét egy léggömbnek felbocsátása képezte Pekingben. De bár hogy legyen is, a léggömb létesítése elvitázhatlanúl Francziaországot illeti meg, s a Montgolfier tesvérpár (József és István) nevéhez fűződik. Ezek Annonay kis város papírgyárosának voltak fiai. Családjuk Auvergnenek Ambert városából származik. Elődjeik buzgó hívei voltak a reformácziónak, mint ilyenek kegyetlen üldözésnek voltak kitéve. Javaik elkoboztattak, papiros malmuk, a családi örökség, szétdúlatott s maguknak menekülniök kelle. Űj papirosmalmuk azonban, melyet később Annonayban alapítottak, hapiar felvirágzott, és a 18-dik század kezdetén a Montgolfière-gyártmány jó hírű volt. A családban élénk törekedés volt honos s a tudományok szeretettel ápoltattak. A hazájuk begyeiben naponként felszálló felhők — beszéli egy franczia író — a két testvért először mesterséges felhők csinálására késztető. Ok tehát vízgőzt zártak
