Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - Gyanták, firniszek és lakkok
Gyanták, firniszek és lakkok. (A gyanták. Kemény s lágy gyanták. Balzsamok. A ürniszek s lakkok. Lenolaj firnisz, kopalfirnisz, borostyánkőfirniszek, tábláslakk firnisz. A gummilakk. A japánok jeles lakkja. A pecsétviasz gyártása. A ragasztók.) A cseresznyefán s más kőmagú gyümölcsfán is, gyakran találni üvegszerü kiiz- zadást a kérgen, a mely kezdetben lágy, lassankint azonban megkeményszik, sárgás vagy világosbarna színt ölt, kissé fűszeres ízzel s nagy nyúlósággal bír, úgy hogy tapad s fonallá nyúlik. Ez anyag « macskaméz», «kôlduscsipa», «mézga», «mezge» név alatt ismeretes s oly növény nyálka, mely a fáknak bizonyos betegsége következtén forrad ki a kérgen s többnyire valami illékony olajt tartalmaz. Gyantának nevezzük ellenben azokat a világos, aranysárga csöppeket, melyek a frissében fűrészült liiez- s fekete fenyűdeszkák likacsaiból bugyognak elő, vagy magából az élőfának a háncsig ható megsebzéséből folyik ki s fehéres vagy halványsárgás kéregképéhen lerakódik. A gyanta tehát nem egyéb mint sűrűdött favíz, a melynek chemiai összetétele igen külömböző. De nem minden favíz képez gyantát, mert példáúl a nyírfa vize, a nyirics, melyet tavaszszal csapolnak, pezsgőitalúl szolgál, a jókori juhar s kivált az amerikai czukor- juhar s más fák nedve czukorkészítésre használtatik stb. A gyanták a növényországban igen bőven fordulnak elő, s a föld gyomrából bányászott gyanta vagy szurok sem egyéb mint elenyészett növények maradványa. Az ipar igen sok ágában használják, sőt évről évre egyre inkább terjed a használatuk, a mint a chemia e becses termékek egyes alkotó részeit megismeri s külön tudja választani. A következő általános tulajdonságok közösek velők : részint színtelenek, a mit különben fehérítéssel is el lehet érni, részint sárgásak, sárgák, barnák, zöldek, többnyire szemcsések ; csak némelyike kristályódik ; egyesek átlátszók, mások áttetszők, a legtöbb átlátszatlan. Szilárdságukra nézve vagy kemények, törékenyek, porhanyók vagy lágyak s málósak. Magukban a gyanták szagtalanok, de sok esetben szagosakká, még pedig részben erős szaguakká lesznek, illó olajok közbeleegyedése folytán ; a vízben oldhatatlanságuk miatt ízetlenek, de közzéjök elegyedett anyagoktól gyakran keserű, karczos, maró s éles ízt nyernek. Már mérsékelt melegben megömlenek- sűrűnfolyóssá, olajnemüekké, nyúlósakká lesznek s fonalakká húzhatók ; a levegőn világos lánggal égnek s sűrű, erősen kormosító füstöt ontanak. A legtöbb gyanta borszeszben felolvad, sok illó olajban, iigyszintén terpetin s kőolajban is ; zsíros olajokkal a megolvasztott szurkok könnyen vegyülnek, sőt olajokban hevítve sok ellágyul s feloldódik. Ez utóbbi tulajdonságokon alapul főleg a gyanták technikai alkalmazása firniszek s lakkok gyártására. A gyanták következő osztályait külömböztetjíik meg : 1. kemény gyanták, 2. lágy gyanták s balzsamok, 3. nyálkásgyanták, 4. rugalmas gyanták. A kemény gyanták közül legismertebb a fenyügyanták. Ennek több fajtája van.
