Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)

4. kötet - Fűtés s szellőzés

Fűtés s szellőzés.

térség 22° C-ra való kifűtésére legalább is 30 négyszögméternyi víz fűtőfelszín kell ; a szigorú téli hidegre való tekintetből azonban 40 négyszögméterig is el kell menni. Öntöttvas fűtőlapok felével nagyobbra készítendők. Mennél magasabban áll a feszülő edény a fűtőkazán fölött, annál erősebben melegíthető a víz, anélkül hogy az itt meg nem engedhető gőzképzés beálljon. A fűtőkészüléknek tehát lehetőleg mélyen a pinczében s a feszülő edénynek a padláson lesz a legjobb helye. Ha pl. a szállócső 12 méter magas, akkor a benne levő vízoszlop nyomásmagassága IVa légköri fölösnyomást képvisel, s mivel a gőzképzés körülbelül csak 127° C-nál következik be, a vizet minden tétova nélkül 100 fokra hevíthetni a kazánban. A leszálló csőben ekkor a hőmérséklet 60 fokra vehető fel s tehát 40° C. vagy 32° R. hőmérsékletbeli külömb- ség éretett el. A csövek bősége a víznek keringő sebességétől függ s tehát ott, hol az ntóbbi — a víz egyenlő hőmérsékletét tételezvén föl — nagyobb, csekélyebbnek vehető. Hogy az alantabb fekvő helyiségekben, a hol a víz a csövekben már inkább lehűlt, épen oly fokú fűtés essék, a fűtőfelszint vagyis a csőliosszaságot a kályhában a lehűlés arányában meg kellene nagyobbítani, de a mi a hatásra nézve mintegy, inkább a csövek felső részének átmérőjét szűkítik, A csövek rendes hősége 50—80 milliméter. Hogy a víznek meleg ontása a fűtendő helyiségekben gyorsíttassék, tág edényeket, úgynevezett vízkályhákat, illesztenek a leszállócső vezetékébe. E vízkályhák két középlőleg egymással kapcsolatos bádog hengerből állanak, melyek közt a keringő víz számára gyűrűs tér marad, a henger külső és belső lapjai a szerint fűtőlapokként hatnak.

A vízfűtés azonban oly berendezésit is lehet, hogy a vízkályhákra nincs szükség. Helyüket pótolják úgynevezett battériák. Ezek öntöttvas csövek, melyek átmérője a vezetékcsővekével egy, de melyek külsejére, a csőtengelyre tetőirányosan igen közel egymáshoz sok vékony korong van erősítve. Ezek mint jó hővezetők a vízcsövekből a hőt igen gyorsan magukba szedik és mivel mind két oldalt mint fűtőlapok hatnak, gyorsan is közlik a szobalevegőjével. A korongok számával a hatást tetszés szerint lehet fokozni, csökkenteni.

Az imént leirt alsónyomású vízfűtéssel szemben az angolok oly szerkezetet létesítettek, melyben a víz a külső levegőtől teljesen elzárt rendszerben végzi körforgását, tehát melyben a szállócső vízoszlopának nyomás magasságára való tekintet nélkül történhetili a hevítés. Mennél erősebb a hevítés, annál erősebben is nyomúl a víz a készülék falaihoz, miért is az ilynemű készülékek megfelelően vastag csöveket kivánnak, hogy szét ne robbanjanak. Ezt az úgynevezett magasnyomású forró vízfűtést Perkins találta fel, mely azonban nem igen ajánlatos, mert folytonos felügyelet alatt kell tartani, hogy valami szerencsétlenség be ne következzék, de azonkívül nem is terjeszt oly egyenletes melegséget mint az alsó nyomatú vízfűtés. Mellette szól azonban az, hogy berendezése amannál olcsóbb, hogy a meleget általa tovább lehet elvezetni s hogy szűk csővei igen kényelmesen illeszthetők az épület falaiba. A melegvízfűtés, vagyis az alsónyomású rendszer, ha egyszer meglievűlt, a tüzelés megszűntével még 8—10 óra után is meleget áraszt a fűtendő helyiségekben, mig a forróvízfűtés, szűk csővei folytán, hamar kihűl. Az első rendszer tehát nevezetesen magánlakásokban s növényházakban van helyén, míg ez utóbbi inkább középületekben ajánlatos. Ezenkívül erős szellőzés is létesíthető vele gépi segédszerek nélkül, miért kórházakban jó hasznát vehetik.

A fűtőrendszerek egy más neme a gőzfűtés. Ez a gőzgépek behozatalával jutott alkalmazásba s különösen ott vétetik alkalmazásba, a hol valamely gőzgép elvonuló gőze áll rendelkezésre. 1 kiló 100° C. vízgőz annyi hőt rejt magában, hogy általa 5'5 kiló víz 0°-ról 100°-ra hevíthető. A gázkazántól kiinduló fűtőcsövek