Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - Fűtés s szellőzés
Központi fűtés. 25Ü 138. ábra. 9 s ■ ■ \ 139. ábra. mása által, a mely az elvonuló hőlég hőmérsékletének megfelelő légvonattól függ, egy könnyen mozgatható szellentő csukódik be a légjáró luk előtt, s a nyomás alább hagyásával (illetve a légvonat meggyöngültével) ellensúlyzó által ismét megnyilik. Ez eszközök is tökéletleneknek bizonyultak, Meidinger professzor pedig egyenesen játékszereknek nyilvánítván azokat, a maga részéről a 14-0. ábrabeli készüléket ajánlja, a mely egyszersmind hatékony szellőzőül is szolgál. Egyszerűen kályhacső az ; a a kályhából elvonuló gázok kiárasztó csőve, b a kürtőbe nyiló vége, e a rendes kályhacső kulcsa, szellentője. A kályhacső a kályhával való kapcsolatán alul egy darabig még lenyúlik s c-nél rövid nyílt nyújtvány- nyal, d-nél pedig még egy szellentővel bír. Ha ez utóbbi, mint ábránkban, nyitva áll, c-nél a szoba levegője akadály - talanúl a csőbe áramolbatik. Ha ellenben a d szellentő zárva van, a cső csak rendes működését végzi s csak a kályhán át vonulhat be levegő a csőbe. Tűzszításkor a d szellentőnek mindig zárva kell lennie s addig marad zárva, míg a kályha nem igen ontja a bőt ; mihelyt azonban ez beáll, megnyittatik, s már most a meleg szobalevegő erősen kivonúl a c nyíláson a kürtő felé, mi által azonban a bőlég elvonulása gátoltatik, s e szerint a tűz meggyöngíttetik s a hő megcsökken. A d szellentő alkalmas helyeztetésével a szobalevegő kiáradása akkép szabályozható, hogy a kályha épen az óhajtott hőfokot árasztja. A kályha fiistcsőve néha maga is igen kihevül s ez által fokozza a szoba hőfokát. E szabályzó szellentővel csökken e hatás, mivel a beáradó szobalevegő a hőléget lehűti. Egészségi, valamint gazdasági szempontokból e szabályzó készülék megérdemli a figyelmet, s olcsó előállítása ajánlatossá teszi. Központi fűtés* Igen nagy vagy több helyiség egyidőbeli kifűtésére a kályhák alkalmazása már a sok kiszolgálás miatt is igen kényelmetlen, mi azt a kérdést- vetéfel, váljon nem lehetne a fűtést egyetlen egy tűztérből kindulva, mely távol ama helyiségektől talán a földszinten alúl volna elhelyezhető, akkép létesíteni, hogy a hő csatornák vagy csövek útján vezettetnék el, ama helyiségekbe. A kérdés nem is maradt válaszolatlanul s ezek azt többfélekép oldották meg. A legrégibb s legegyszerűbb központi fűtés a légfűtés. Nyilván való, hogy ezt akkép lehetne eszközölni, hogy a hőléget magát egyenesen a tűztérből öntöttvas vagy cserépcsövek rendszerében a fűtendő helyiségeken keresztül vezetnők el a kürtőig, úgy hogy ez útjában hevének legnagyobb részét a helyiségnek adná át. Ennek azonban az a nehézsége, hogy az elégéshez szükséges légvonat nagyon korlátozva van, miért is inkább külön készülékekben úgynevezett kaloriférekben hevítik ki a levegőt s ezekből árasztatják a fűtendő helyiségekbe. Az ily légfűtő készülékek már igen régiek s már az ó-római fürdők ekképen fűttettek. A mi a mai, különösen kaloriféreknek nevezett légfűtőkészülékeket illeti, ezek két osztályba sorozhatok, t. i. olyakba, a hol a csővek , melyeken a tűzgázok átvonulnak, jobbadán vízszintesek s olyakba, melyek csövei túlnyomóan tetőiránt állnak. A tett tapasztalatok szerint az előbbi rendszer az utóbbi mögött hatásra 138—139. ábra. Meidinger-íéle töltöző. I. 1 ír-“ I 140. álra. Meidinger légvonat készüléke.
