Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A világítás, különösen a gázvilágítás s az ezzel kapcsolatos iparágak
A ligroínlámpa, 215 kereskedésbe, roppant felszaporadtak, a míg nem tudták bováfordítani. Az élelmes amerikai kieszelte azonban használati módját: oly lámpát szerkesztett, a melyben a finomított nafta vagy ligroin haszonnal s veszedelem nélkül elégethető. A lámpa kis kézilámpa, melynek csavaros a fedője s közepén kinyúlik a béltok. A födél lecsavar- tatván, a ligroint be kell önteni a lámpába, de azonnal ismét kiönteni; a lámpa fenekére drótrácscsal odaerősített darab spongya az olajból 25—35 grammnyit szív be magába. A lámpában tehát csak annyi ligroin van, a mennyit a spongya felszítt s e szerint a lámpa feldőlésével, leesésével semmi kar sem eshetik. Egy ily töltés több óráig is elég s a fogyasztott olaj csak néhány krajczárba kerül. Lángja szép világos s a paraffingyertyáéhoz hasonló. A rendes mívelet szerint a naftát még egyszer párlalják, miáltal három folyadékra bomlik ; ezek: a petroleuméther, a benzin s az úgynevezett mesterséges terpen- tínolaj. Az első kettő jól ég a ligroinlámpában, a mely szívesen fogadott pótlója lehet a homályos és tisztátalan olajlámpának, a melylyel a pinczébe, bányákba stb. járnak. Azonban az ily lámpa azt az eló'vigyázatot követeli meg, hogy ne valamely láng mellett töltessék meg ; az is bűnhödéssel járna, ha valaki a még égő lámpáról csavarná le a födőt, mert kigyújtaná vele az egész tartalmát. Teljesen új elveken alapuló szerkezeténél fogva érdekes végre a Herczog által Bécsben feltalált hydrocarbür-lunar-gázlámpa. Tulajdonképen, mind tudjuk, minden láng gázláng, s elejétől fogva nem is létezett más mint gázvilágítás. A zsíros világító anyagoknál azonban a gázt előbb még bomlasztással kell képezni, a mi az izzó bélben megy végbe, a melynek működése tehát olyba vehető mint a gázintézet görebje. Az illékony világító anyagoknál nincs szükség bomlasztásra ; a melegítés által képződő gőzök már égékeny gázok s a kanócz csak mint mechanikai vezeték hat. Az oly lámpák tehát mint a ligroinlámpák tulaj - donképen gőzlámpáknak mondhatók. Még szigorúbb értelemben véve ilyen a Herczog-féle lámpa, ll0, Hydrocarbiir-hmár lámpa, mely azonban azzal a sajátsággal bír, hogy benne az illékony világító anyagok : petróleum, fotogén stb. hideg úton gőzölögtettetnek el s egyszersmind elkevertetnek levegővel úgy, hogy oly gázelegy keletkezik, a mely az elégés föltételeit magában hordja s a közönséges gázhoz hasonlón bél és henger nélkül égve szép világosságot ad. Ez új lámpa berendezése a 115. ábrából látható. A lámpa két szakaszból: olajtartóból s mechanikai hajtóműből áll, mely utóbbinak feladata levegőt beszíni s azt sűríteni. A c-vel jelölt rész a kulcscsal felhúzható rugó s kerékmű kamarája, a honnan megindíttatik az a légszívó működése. Az áttekinthetőség czéljából a készülék e két része az ábrán csak jelezve van. A levegő az e csövön nyomul be, a melynek torkolatánál egy befelé csapó szellentő van ; innen a levegő a d téren halad át s egy második szellentőn y-nél behat a h kamarába, a hol megsűríttetik. A A-ból egy többszörösen hajlított csövön, mely lefordított tölcsérrel végződik, felmegy a felső szakaszba s e tölcsér alsó szélein az olajtartó fenekéhez közel kiillan, s már most buborékokban száll az olaj felszínére. A folyadékon áthaUö. ábrá. Hydrocarbür-lunár lámpa.
