Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A világítás, különösen a gázvilágítás s az ezzel kapcsolatos iparágak
A lámpaszerkezetek, 209 106. ábra. Konylialámpa. alakot s stylszerü festést csudáljuk meg, mig a mi művészeti tapasztalatokon s gazdagabb technikai segédszerek fölött rendelkező korunk nem tartja szükségesnek, hogy az ily a fotytonos használatnak szolgáló s azért a tekintetnek mindig kitett eszköznek tetszetős, a szemnek jóltevő külsőt adjon. Mindenki, a kiben a szépérzéknek csak csirája is lakozik, borzalommal kell hogy elforduljon pl. a 10(í. ábra által bemutatott lámpától. Hogy az ily egyszerű lámpák használatuk kíilömböző czéljai szerint egyes részekben eltérő berendezést 10iJ- !lbra' Antik lampais nyernek, alig érdemel említést ; ellátják többé-kevésbbé magas lábbal, hosszabb bélcsatornával vagy akasztófüllel. Mind e változtatásokkal korántsem tértek el a lámpa eredeti alakjától, hacsak a láng szabályozását holmi fogaskerékkel, vagy fogasruddal, melylyel a konyhalámpát fölszerelték, nem akarjuk korszakot alkotónak tekinteni. Valódi haladás csak a medenczés lámpa, az úgynevezett dolgozólámpa által éretett el (107. ábra). Ezen a láng kis fogaskerék által szabályoztatok, kanócza már nem volt fonálnyaláb, hanem széles, lapos, szövött szalag, a lángot henger fogta körül, a légvonat szabályozására, s a nagyobbított láng vakitó világosságát ernyő enyhítette, mely vagy tejüvegből való volt, vagy pedig csak zöldpapiros Medenczéje vagyis olajtartója A a d béltokkal az / csővel állt kapcsolatban s oly magasságban volt elhelyezve, hogy, ha egészen meg volt töltve, az olaj a béltokig ért el. E szerkezetnek azonban az volt a hibája, hogy, ha az olajtartóban az olaj tükre alább szállt, megcsökkent a magasság, a melyig az olaj a kanóczba felszívódott s e szeriut a lángnak is kevesebb táplálék jutott. E hibát elmellőzte a 30—40 évvel ezelőtt fölmerült toló- vagy palaczkos lámpa. Ennél az olajtartó (108. ábra átmetszetben) kettős edényből állt, melyek közül az egyik a másikat körülzárta. Az egyik üres, felül nyilt henger, az e palást, melyből a béltokig az n vezetékcső vezeti el az olajat. A másik , az / palaczk, melynek átmérője valamivel kisebb, úgy hogy ama palástba buktatható, felül teljesen zárt, de aljában, mely csapinosan indul, A'-nál egy fölfelé nyiló tárcsával van elzárva. Ez a tulajdonképi olajtartó, melyből az olaj akkor indul folyásnak, mihelyt adrótpeczek mely a tárcsára van erősítve, a palást fenekébe ütődik s ezzel a tárcsát megemeli. Az olaj az e palást alsó részén meggyűlik s innen az n csövön keresztül a g béltokig Találmányok könyve. IV. 27
