Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A világítás, különösen a gázvilágítás s az ezzel kapcsolatos iparágak
207 hozza. Jobb fajta lámpáknál a kanócz fel-alátolását fogaskerék vagy fogas- rud intézi. De vannak kanócztalan lámpások is ; az ilyenekben rendszerint finom fém- vagy üvegcső szívja fel a szükséges olajmennyiséget. Ha azonban akarjuk, e csövecskét fém- vagy üvegkanócznak is nevezhetjük , mert nem a közönséges kanócz állománya, a pamut az, mely ható voltát föltételezi, hanem csupán az a képessége, hogy hajcsövességénél fogva az olajat felbírja szívni. Ilyenbéltelenlámpástmutat 103. rajzunk. Első pillanatra látni való, hogy az nem egyéb közönséges éji lámpánál, a melynek szerkezete a következő : Egy pohárféle edényben van az olaj ; rendszerint a pohár alsó fele vizzel van megtöltve s csak a fölső réteget képezi olaj. Az olajon egy kis rézbádog hajócska úszik, melynek feneke át van furva s parafával van bedugva, melynek szűk furatán vékony kis hajcsövecske van átdugva. A csövecske ki-betolható, s a dugóba annyira leszorittatik, hogy az olaj rajta keresztül felszínéig jut. Egy láng odaéretésével a mutatkozó olaj meggyujtható, mire magától ég tovább, a mennyiben a kis fehér lángocska a kellő hőt fejleszti, mely szükséges arra, hogy az olajból gáz fejlődjék, a melyben eléghet. Más módon zárt olajtartót ugyan e czélra rendezhetünk be, ha aljába igen finom hegyű hajlított csövet alkalmazunk. E hegy finom nyilasán meggyújtjúk az olajat, melynek hozzáfolyását egy csapnak ki-becsavarásával szabályozhatjuk. A közönséges lámpáknál a láng a kanócz égőfelsziné- nek nagyoblntásával vagy csökkenésével szabályoztatik, s nem, vagy pedig igen hiányos módon az égőanyag hozzá- folyásával. Az olaj tükrének alábbszállását az időnkénti felöntésével igyekeznek az ily lámpáknál kiegyenlíteni. A jobb szerkezetű lámpák azonban oly berendezést nyertek, mely a fölszívást egyenletessé teszi bennök. Ható módjuk közlő csöveken alapul, melyekben a folyadékoszlopok egyenlő magasságban állanak, vagy pedig szivattyuszerkezeten. 103. ábr. Kanócztalan lámpa. Az előbbieknél az olajos edény a lánggal egy magasságban van, az utóbbiaknál ezen alul lehet. Mindkettőnek czélja , hogy az olaj tükre mindig egyenlő magasságban maradjon a láng alatt. E sok esetben elmésen kieszelt készülékek részletesebb megismertetésével azonban alább fogunk foglalkozni. A henger. Egyelőre mondunk néhány szót a harmadik szabályozó tényezőről, a lámpaüvegről vagyis hengerről, melyet első alkalmazott 1756-ban Quinquet párisi patikárus. A lámpás e részének alakját neve mutatja. Egyszerű alakja alulfölül egyaránt tág, nyitott üvegcső. Ezen belül ég a láng, s ez átlátszó üvegpalástja nemcsak a szél kedvezőtlen befolyása elől óvja, hanem , mivel a hevített levegő csak fölfelé szállhat el, igen élénk légvonatot is támaszt annak s igy a benne elégő gázoknak nagyobb mennyiségű oxygént juttat, mint küiömben nyerne. Ámbátor e tekintetben az egyszerit hengeralak már kiváló hatású, a hatást igen hasznosan még azzal lehet növelni, hogy az összes odaáradó levegőt kényszerítjük, hogy a lánggal érintkezzék. Ez szűkitéssel érhető el, melyet a hengeren a lángmagasságban eszközölnek, s mely lassankint odáig fokoztatott, hogy az e alak már ma igen szorosra fogott torkot mutat. Kezdetben e nyakonszorított hengert két darabból, egy felső s alsó részből állították össze, s mindkettőjök közt a kapcsot, mint a d alak mutatja, egy fémkarika képezte, mely a láng körüli tért összébb szorította. Azonban eme az elégésre s a fénykeltésre egyaránt igen kedvező újításnál az a baj merült föl, a fém és az üveg A henger,
