Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A világítás, különösen a gázvilágítás s az ezzel kapcsolatos iparágak
A világítás, különösen a gázvilágitás s az ezzel kapcsolatos iparágak. (A mesterséges fény. A fénymérés s módszerei. A lámpák. Az üveghenger s a kanócz. Az antik lámpától a moderateurig. A petroleuinos lámpa. A gázvilágitás. Ennek története. A világitógáz gyártása. Az erre szolgáló nyersanyagok. Ezek párlalása. A párlalás termékei. A gazométer. Gázvezeték. Gázórák. A gázlángzók. A külömböző világitó gázok. A kátrány s kátrány olaj ok. A parafinn, naftalin, petroleum.) Az éjt a nappalhoz közelíteni mesterséges fényforrások által, oly kérdés, mely külömböző szempontokból egyike a legfontosabbaknak, melyekkel a tudomány s ipar foglalkozhatik. A mesterséges fény keltésére rendelkezésre álló eszközök jóformán ugyanazok, melyekkel hőt gerjeszthetünk ; a legtöbb esetben az elégést kisérő fényjelenségek azok, melyeket az érintett czélok tekintetéből előidézünk. Azonban ezek nem az egyedül lehetségesek, mit a villamos fény is bizonyit, sőt valószinü, hogy a jövőn áll: sokkal olcsóbb módon a természeti erők külömböző nyilvánulatait, legyen az akár a hő vagy villamosság, akár a mechanikai vagy más erő, közetleníil fénynyé változtatni. Jelenségek erre már mutatkoznak, de mivel a valósulástól még távol vannak, ama anyagok s módszerek szemléléséhez fogunk, melyek a fénykeltés kizárólagos czéljára általános gyakorlati alkalmazást nyertek. Nem véve számba a villamos világítást, egyéb világítási módoknál mindig az elégéssel van dolgunk. Ez utóbbinak lényegét már e mű Il-ik kötetében fejtettük ki s ugyanott a 277-dik lapon már annyira foglalkoztunk a láng természetével, hogy itt ama fejtegetésekre csak vissza kell utalnunk. A szőnyegen levő tárgynál ellenben czélszerü lesz némi figyelemmel kisérni ama eljárásokat, melyek a fény menyiségé- uek megmérésére s a világítóanyagok kölcsönös értékviszonyának meghatározására szolgálnak. A fénymérés vagy is a photométria módszereit a gyakorlati fizika vég- hetetlen apróságig kiterjedve állapítá meg s ez által a csillagászatnak liasonlíthatat- lan becses szolgálatokat tett. Terünk nem engedi, hogy ama szellemesen kieszelt eljárásokról s arra való készülékekre kiterjedjünk, de más részt nem is tartozhatnak tárgyunkhoz a mennyboltozat örök világosságai. A mi vizsgálódásunk tárgyait csak azok a fényforrások képezhetik , melyeket az olajban , faggyúban, világítógázban stb. bírunk. Mint e mű III. kötetéből tudjuk, valamely világító anyag erejét legkönnyebben akkép határozzuk meg, hogy bizonyos egyenletesen kitartó fényforrással összehasonlítjuk , s ezt mintegy mértékül használjuk. Ilyen normál-fényül szolgálhat a viaszgyertya, vagy az olajlámpa is , s a föltétel csak az, hogy fényereje állandóan egyugyanaz maradjon. Természetes, hogy az ekkép nyert eredmény nem bir
