Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - Az illó olajok és az illatszerek
194 Az illó olajok és azillat szerek. kozmaolajból készülhet, nem fog elbizakodottságnak feltűnni az a nézet, hogy lehetőnek mutatkozik, miszerint a pompás rózsaolaj a terpentinből vagy a régebben aranynyal fölmért ámbra szárított tehénganajból előállítható. Az illó olajok a zsíros olajokkal még a sajátságos tapintat külső tulajdonságát sem bírják közösen. Chemiai természetök szerint amazoktól teljesen külöm- bözők s az állat- s különösen a növényvilágnak igen általánosan elterjedt termékeit képezik. Minden virág, mely sajátos illatával gyönyörködtet minket, rendszerint külön illó olajjal bír ; sőt gyakori az, hogy ugyanazon növény külömböző részei, kíilömbőző illó olajjal tűnnek ki. A rózsák olajának illata bizonyára nagyon elütő a narancsvirág olajáétól, s ez utóbbinak ismét egészen más tulajdonságai vannak, mint annak az olajnak, melyet a narancsfa zöld leveleiből nyernek. Sőt egy s ugyanazon olajnál is néha a külömb- ségek oly jelentékenyek a vidék szerint, melyben ama illó olajt nyújtó növények nőttek, hogy egyik fajtájának tizszerte magasabb ára van, mint a másiknak. Paestum rózsái az ó-korban kiváló illatjukról voltak híresek, s Keleten a Gazepur vidékéről kerülő rózsaolajat rendkivül nagy árakon veszik. A legjobb narancsvirágolajat s rezeda-kivonatot Nizza környékbeli virágokból készítik, ott a magaslatokon növő ibolyát is jobban tudják értékesíteni, mint az olyat, mely a völgyben termett; a Mit-Maneből (Surreyből) érkező levendulaolajért nyolczszor annyi árt adnak, mint a másunnan valóért. A növények virágain kivül az illó olajok kiválóan gyümölcsükben s ezek héjában rejlik. Csak a kömény, ánis, mustár, bors stb. éles, fűszeres illatjára s ízére kell gondolnunk, vagy a narancsok s czitromok külső héján levő parányi hólyagcsáira, melyek jóillatú olajokkal vannak telve. De a gyökér- s farészek is gyakran azokkal vannak áthatva. A fahéjolaj különösen a fahéjfa kérgében rejlik, a czedrus fája kellemes illatát egy sajátságos olajnak köszöni, épen úgy, mint a legtöbb fenyő fája, a melyből nyerni a terpentinolajat. A szandálfa ugyan e tulajdonsága miatt áll becsben. A gyömbérnek s a baldriánnak jóillatú a gyökere, a melyből olajat sajtolnak, s így alig van oly része egyik-másik növénynek, melyben nem rejlene valamelyes szagos anyag. Legkevésbbé fordulnak elő a fiatal ágakban s hajtásokban, a legbővebben az idősebb szervekben, melyek a növény élettevékenységében már nem vesznek kiváló részt, s mintegy e válományok gyűlő helyét képezik; az illó olajok e szerint úgy látszik a szervezetekben a további fentartásra szükséges átalakulásokat már nem szenvedik. Ez olajok nyerési módja. A növényeknek egyes részei, mint mondók, annyira gazdagok illó olajokban, hogy a külső kéreg egyszerű megsebzése elég arra, hogy előtörjenek. Az illatos balzsamokat, úgyszintén a mi terpentinünket is ily egyszerű módon nyerik. Más részekből az illó olajok erős nyomással sajtolhatok ki, mi által az olajt magukba záró sejtek megpattannak ; így bánnak a czitromok fris hajával s ezzel rokon gyümölcsökkel. Ha azonban az olaj az illető növényrészekben nincsen ilyen bőven, vagy ha az olaj oly becses, hogy azon kell lenni, hogy olajtartal műk teljesen liasznosíttassék, egyéb eljárási módhoz kell folyamodni. Ekkor a bor- szeszszel, zsírokkal, olajokkal s egyéb folyadékokkal való kivonás, melyekben az illó olajok feloldódnak, vezethez czélhoz, de rendszerint az illó anyagok nagy illé- konyságát veszik számba s a párlalás, s pedig a vízgőzös párlalás utján választják ki. Erre készülékül szolgálhat a közönséges párialó lombik, melynek belsejében szűrőfenék van. Erre halmoztatnak a virágok, gyümölcsök vagy ilyesek, mig a víz az alsó tért tölti be. A vízforrásakor aztán a víz gőzök a hőben szintén gyorsan párolgó illó olajokat magukkal ragadják át az előtébe, a hol mindkettejök megsii-
