Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A szappanfőzés és gyertyagyártás
A stearinsav előállítása, 183 alkalmazzák tetejébe, a melyre nehezen a sajtóköldök. Kezdetben a sajtolás hidegen történik s csak az olaj sav végső maradékának kivonása czéljából meglegíttetnek meg a sajtólemezek. Az elfolyó olajsavat a sajtóasztal alatt levő gyüjtőtölcsérek fogják fel s egy medenczébe vezetik. A szappanfőzésnél, a gyapjú olajozásánál használják s újabban mint olajsav-étheranyaggal keverve kitűnő bőrolajnak (a bőr puhítására). A visszamaradó szilárd tömeg majdnem teljesen tiszta stearinsav s a gyertyagyártás czéljára egyéb külön kezelést nem kiván, mint netán ismételt meg- ömlesztést, hogy a mechanikailag közzé keveredett tisztátalanságokeltávolítassanak. Ez az eljárás azonban jóféle faggyút kiván, s nem alkalmazható csekélyebb minőségűre vagy pedig zsíradékos hulladékra, csontfagy- gyúra stb. ha stearinsav nyerése a czél. E nyersanyagokkal a mívelet kissé bonyolultabb s lényegében abban áll, hogy a zsíranyagokat erős kénsav hatásának vetik alá. Magas hőmérsékletben t. i. a kénsav a zsírsavakat azonnal különválasztja a glycerintől, a mely az erősebb savval glycerinkéusavvá vegyül s ekkép eredeti kísérőjétől megfosztatik. A zsírtömeget ekkor ismételten vízzel jó kimossák s végűi túlhevített gőzökkel párlalás alá fogják. Hogy a zsírok tömített kénsavval hasonló bomlást szenvednek mint az alkaliák által, már 1777-ben pendítette meg Achard, fölemlíté 1821-ben Caventon s 1824-ben ismét Chevrcid, de csak Frémy magyarázta ki tudományosan 1836-ban. Annak oka, hogy ez figyelembe nem vétetett, abban rejlett, hogy a kénsav behatása következtén a zsírkeverék, bizonyos keveredmények megbomlása miatt, fekete tömeggé válik, melynek színtelenítése nem akart engedni semmi chemiai szernek. Csak mikor kitűnt, hogy forró vízgőz áradatában a zsírsavak könnyen elálla- nak s az elszenesedett alkotórészektől elválaszthatók, találták meg az eszközt ama megfigyelések ipari értékesítésére. Ámbátor már Chevreul-Gay-Lussac angol szabadalmában (1825-beu) mellékesen említés van téve a zsírsavak párlalásáról, úgylátszik Gwinne angol iparosnak tudható be érdeműi, hogy az első technikai eljárást feltalálta, a melyre 1840-ben szabadalmat nyert. Főrészében ez a kénsavval való 6zappanosításon s a zsíros savaknak üres tér előállítása s fentartása által eszközölt párlalásán alapúi. De a gyakorlatban e módszernek is meg voltak a maga nehézségei, melyek csak a túlhevített vízgőzzel eszközölt párlalás által hárítattak el. E haladás szintén egy angol műve, Wilsoné, melyet 1844-ben a Société Prince zsákmányolt ki. Ama készülék, mely a kénsavval való 6zappanosításra szolgál, röviden ezekben irható le. Fő részében áll egy fakádból erős ólombádog betéttel, a melyben foglaltatik a 90 fokra melegített kénsav ; egy másik hasonló berendezésű kádban van a zsírtömeg, melyet hasonló hőfokban ömledten tart egy kígyós gőzcső. E két edény tartalmából 50 kilo zsírt s 15 kilo kénsavat egy közbiil álló edénybe csapolnak, 92. ábra. A zsírsavak kiöntése.
