Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A szappanfőzés és gyertyagyártás
180 A szappanfőzés és gyertyagyártás, Mint már említettük, a gyertyagyártás a múlt század végéig csak kevés haladást tett s igen egyszerű iparág volt. A legfőbb tökéletességet azzal adták meg neki, bogy a gyertyamártásra szolgáló anyagokat : a faggyút, viaszt igyekezték mennél tisztábban előállítani. A faggyiít eleve munkába vették, hogy a gyártandó gyertya nagyobb keménységgel birjon s olajos-málos voltát elveszítse. Erős sajtolással t. i. elválasztották az elaint a nehezen olvadó zsiradéktól s ez utóbbit egymagában dolgozták fel gyertyának, mig az elaint a szappanosságban értékesítették. Ez eljárással azonban, mely imitt-amott még használatban van, s melynek készítményét közben stearinsavval is elegyítik vagy ezzel bevonják s stearingyertyaként árulják, nem lehet azt a szépséget elérni, minőt a tiszta stearinsavból való gyertyák mutatnak. Ez utóbbiak feltalálása és ennélfogva nagyban való előállításuk jelentőssé vált a technikára. Már fönnebb arról is tettünk említést, hogy Braconnot s Chevrieul a zsírok chemiai vizsgálata közben találták meg a stearint, s hogy az első sorban említett a nyert eredményt a gyertyagyártásra akarta kihasználni. Chevrieul a zsírok chemiai állományát 1813-ban kezdte vizsgálni s tíz éven át folytatta ; 1823-ban jelent meg «Recherches chimiques sur les corps gras d’origine animale» czímű műve, mely ez évszázad remekművei közzé tartozik. Két évre rá Gay-Lussac és Chevreul együtt szabadalmat vettek a zsírsavaknak gyertyagyártásra való használatára, anélkül azonban, hogy nagy sikert arattak, mivel a tisztaelőállítást czélzó módszerök még bonyolult s költséges volt. Azok a kísérletek, melyeket Cambacérès eszközölt hasonló czélból, sem sikerültek; a gyertyák barnásak voltak, zsíros volt még mindig tapintatuk s kellemetlen szagot terjesztettek. Mindamellett e kísérletek nem vesztek kárba, mert az ügyet előbbre vezették ; így Cambacérès volt az első, ki fonott beit alkalmazott s azonkívül chemiailag előkészítette. A kénsavat fordítá e czélra, mely helyébe utóbb a bórsav lépett. Az első vállalkozások balsikere után a zsírsavak gyártása abba maradt. A Chevrieul-Gay-Lussac-féle szabadalom lejártával bizonyos Be Milly, X. Károly király kamarása, ki az 1830-ki események folytán állását elveszté, ez ügyet felka rolta, hogy vele új exisztentiáját alapítsa magának. Párisban felállított egy kis gyárat, s első találmánya, melyett tett, már jelentékeny naladás jelzője. A maró szóda gyanánt, melyet Chevrieul s Gay-Lussac a zsírok szappanosítására használtak, a marómeszet alkalmazta, mi által mészszappant nyert, a melyből a zsírsavak a kénsav segítségével könnyen különválaszthatok. A kezdetben hideg, a művelet folyamában azonban egyre fokozott meleg sajtolások által a szilárd savak a folyékony elainsavból könnyű szerivel különváltak. A szilárd savakból készített gyertyáknak azonban volt egy bajuk : a tömegben a mésznek egy kevés maradéka maradt vissza, a mely az elégés közben a bélbe szívódott s ennek likacsosságát csökkenté. Erről is tett Milly az által, hogy a bélt bórsavval itatta meg, a mely az összes hamu alkotó részeket kis parányi üvegnemű golyócskákká ömleszti meg. Ugyan ő vette elejét a stearinsavnak' ama a gyertyagyártásra káros törekvésének, hogy kristályodig melynek folytán az öntőminták belsejében üregek támadnak. Ez ellen ugyan már szerűi használták az arzénes savat, de ez sokkal veszedelmesebb volt az egészségre, liogysem használatban maradhatott volna. Milly első bukkant arra, hogy ha a stearínsavhoz kevés viaszt ad, a tömeg egyenletesebbé s mindvégig összefüggővé lesz ; később fölfedezte, hogy a stearinsav csak akkor kristályodik, ha nagyon lúgfolyós állapotban öntik a mintákba, de hogy teljesen egynemű szövezetet nyer, ha oly hőmérsékletben dolgozzák fel, a mely az olvadó ponthoz oly közel jár, hogy a tömeg épen csak folyós állapotban tartatik.
