Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A szappanfőzés és gyertyagyártás
A zsiradékok, mely sajátos tulajdonságokkal tűnik ki. Ha t. i. hosszabb időre a levegő befolyásának tétetnek ki, lassankint nyúlós, sűrű tömeggé változnak, de nem száradnak be teljesen, miért is «nem száradó zsíros olajnak« neveztetnek. Az ifjabb időben, nevezetesen a 8tearinsav gyártásánál is használatba vett pálmaolajat a nyugat-afrikai ten- gerpartakon nagy mennyiségben nyerik, a hol a szerecsenek az Elais guineensis galambtojásnyi nagyságú gyümölcsét nagy edényekben vízzel megfőzik s a belőle kifolyó, a színen úszó zsíros olajt lefölözik. A kókuszdiók olaja fris állapotban kellemes ízű s eledekbe használható. Ezeken kívül vannak «száradó olajok» melyek a levegőn átlátszó, mézgás testté lesznek. Ezek közül nevezetesen a következők fontosak : a lenolaj (Linum usitatissimum), a dióolaj (Corylus avellana et juglans regia), a mákolaj (Papaver sommiferum), kenderolaj (Cannabis sativa), riczinus-olaj (Ricinus communis), szőlőmagolaj (Vitis vinifera), tökmagolaj (Cucurbita pepo, Cucurbita melopepo), gyapotmagolaj (Gossypium barbadense) stb. Végűi van még egy nagy szám úgynevezett illóolaj, melyek elillanó képességgel bírnak. A következő fejezetben ezekről külön szólunk. E növényanyagok kinyerése egészben véve igen egyszerű, mivel az olajat tartalmazó részek, mag stb. kisajtolása elegendő arra, az oly esetekben pedig, mikor teljesebb kimerítés forog fenn, a szénsulfid vezet czélhoz. Bajosabb azonban a tiszta előállítás, a nyálkás növényanyagok eltávolítása, a melyek különösen a kisajtolással nyert olajban foglaltathatnak. A közönséges repczemagolajból kénsavval eszközük ezt, a mely ama anyagokat chemiailag elváltoztatja s lecsap- tatja, az olajt pedig érintetlenül hagyja. Az állati zsírok közül különösen fontos a juhok, a szarvasmarha, a kecskék faggyúja, továbbá a vaj, a disznózsír, a lózsír, a czethal, a tengeri borjúk, delfinek, kábelján (máj olaj) zsírja s a busa szökellő agyüregében levő zsír. Ügy az állatoknál mint a növényeknél a zsír apró sejtekbe van zárva,' melyek az előbbieknél a sejtszövetekben fészkelnek, s hevítés által ezekből tartalmuk kiöl vasztható. A zsiradékok chemiai természetét legelsők kimagyarázták Braconnot s Chevreul. Az előbbi, ki Nancyban született s 1854-ben ott is halt meg, már 1815-ben kimutatta, hogy a zsiradékok nem egynemű természetűek, hanem külömböző alkotó részekből vannak összetéve, melyek a külömböző magömlési időszakokról ismerhetők föl. Erő- müves sajtolással elválasztá a marhafaggyúnak közönséges hőmérséklet mellett szilárdan maradó részét a folyékonytól s az előbbit stearinnak (a görög stear-faggyú), az utóbbit finom olajszerii tulajdonságánál fogva oleinnak nevezte el. E fölfedezést azonban kezdetben az ipar nem igen zsákmányolta ki. Braconnot ugyan egy nancyi patikárussal Simónninnel szövetkezett, szabadalmat is vettek ketten 1818-ban új anyagú gyertyákra, mely anyagot «céromimène»-nek (viaszutánzatnak) neveztek, s mely stearinből s kevés viaszból állott, de a dolog úgy látszik nem tudott igen lábra kapni, mert majd minden iró hallgat róla. Csak midőn néhány évvel később (1820-ban ) Chevreul ejtette meg remek vizsgálatait s a zsiradékok belső chemiai állományát kideríté, csak ekkor nyertek a technikai iparágak eljárásaikban általa lendületet. Chevreul kimutatá, hogy ama korábbi föltevés, hogy a zsírok s alkaliak a szappanképződésnél egyszerűen egyesülnek, tehát a zsírok a savaknak tulajdonságaival bírnak, téves. Sőt inkább kimutatá, hogy a zsírok már magukban egy aljas s egy savas test sószerü vegyületének tekintendők, s hogy egy alkali ráhatása a gyöngébb aljat csak kiűzte vegyülékéből s alkali helyettesíti azt. Ama zsírsavakat Chevreul természetben is előállította. Számuk jókora : a palmitinsav (pálmaolaj után) s stearinsav rendes hőmérsékletben szilárd savak ; kezdetben egy s ugyanannak tartották, mely gyöngyházfénye után margarinsav (a latin margarita = gyöngy) nevet nyert ; csak T&láluiáuyok ktlnyve. IV. 22 169
