Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A hús s használata
162 A hús s használata. A húskivonat valódi értékét azonban kezdetben túlbecsülték. A bús tápláló ereje ugyanis nem csupán azokban az alkotó részekben van, melyek a húskivonatba vétettek föl, hanem s pedig főleg bizonyos fehérje s protein anyagokban, továbbá a gyomornedv által fölolduló búsrostban, a bús zsírjában, enyvében stb., egy szóval sok más alkotó részben, melyek a kivonatban nincsenek meg. így hatása inkább csak izgató, mint tápláló. Smith Edwárd egy sorba helyezi a búskivonatot a tbeával s kávéval, melyek semmi vagy csak kevés táplálékot nyújtanak. De maga Liebig sem lehetett jobb véleménynyel róla, noha nevét oda engedte a fray-bentosi társulatnak czégül (így czímezi ez magát : Liebigs Extract of meat Company), mert magáról a húslevesről ezeket írta : Egy csésze húslevesnek gyakran erősítő hatása van, nem azért mintha annak alkotó részei erőt adnának, erőt kölcsönöznének ott, a hol az hiányzik, hanem mivel idegeinkre akként hatnak, hogy általuk a még meglevő erő felkorbácsoltatik, s mi tudatára jutunk annak, hogy ez még rendelkezésünkre áll. Egyáltaljában a húslevesről, mely nélkül pedig alig vsai el egy család egy nap is, mert tápláló erejét mindenek fölött tartja, az emberélettanával foglalkozó tudósok azt mondhatni egyhangúlag elítélőleg nyilatkoznak. Virchow a tápláló és élvezeti szerekről szóló munkájában ezeket mondja: «A hiíslevest tiszta alakjában csupán élvezeti szernek ismerhetem el, mely melegen használva hatásra megközelíti a kávét, théát, további fokozásában a bort, pálinkát s sört ; felizgatja az idegeket.» Egy más helyen meg így szól: »A húsleves magában véve se nem tápláló, sem nem erősítő, mert ha az egész húsmennyiséget, melyet táplálkozásunkra szántunk, megfőzzük s belőle hiíslevest készítünk, akkor ama hús nagy részét emészthetlenné tettük anélkül, hogy helyette bárminő kárpótlást nyernénk. A húsleves oly fényüzési czikk, melyet csak a gazdagok engedhetnek meg maguknak naponkint, de más család, mely csak annyival bír, hogy megéljen, szokjék el, e fényűzéstől, a melyhez hasonló fényűzést már a kávéval űz.» Lanke az ember táplálkozásáról írott legújabban megjelent munkájában így szól : «Minthogy a húsleves a szerves tápláló anyagoknak, minők a fehérje, zsír, szénhydratok, csaknem teljesen híjával van, az az anyagcserénél felhasznált szerves testanyagok helyrepótlására nem is szolgálhat. Midőn tehát a régi orvosok (még a mostaniak is) a betegnek tiszta húslevest ajánlottak, nem nyújtottak annak anyagveszteséget pótló táplálékot, hanem csupán olyan élvezeti szert, mely értékben legfőlebb a fekete kávéval ér föl. A tiszta levesből álló élésrend tehát csupán olyan éheztető rendszernek mondható, melynél az éhség a gyomornak lágy meleg vízzel való megtöltése s az idegrendszer általános felizgatása által csillapíttatik le.» És végül idézzük még Niemeyert, ki azt tanácsolja, «hogy mivel a húsleves régi czopf, azt mielőbb el kellene hagyni, minthogy tápláló értéke egyrészt mérhetetlenül csekély, másrészt meg a gyomornak kitágítása folytán elrontja ennivágyunkat más valóságos eledelek iránt.« E kitérítés után térjünk vissza tulajdonképi tárgyunkra. Ha a húst hosszabb ideig főzzük vízben, az izmok kötőszövetéből enyv lesz, mely feloldódik s a lét megstíríti úgy, hogy az meghidegülvén megalszik. Régebben a nitrogéntartalmú enyvet a hús tulajdonképi tápláló részének tartották, mert, így hitték, a lé megalvása különös sűrtídés jele, miért is a húst addig főzték, a míg csak lehetett. Természetes, hogy ez által csak jócskán ennyválladékkal telt folyadékot nyertek, melynek azonban nem hogy nagyobb, de még annyi tápláló értéke sem volt, mint az egy negyedóráig főzött hús levének. A nagy közönség e hitét gyárosok mindjárt kiaknázták úgynevezett 5om7/o»-szilakokat készítve, melyek nem álltak egyébből mint enyvből, kocsonyából stb. A közönség hamar felkapta e levesjavító szert, de csakhamar belátta értéktelen voltát. Különben egyes házaknál még ma is a levesben
