Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - Fűszerek, orvoslószerek és mérgek
szívműködésre rendkívül ártalmas s épen ezeket nevezzük mérgeknek. így pl. az aconitin mérges alkatrésze a sisakvirágnak, az aricint magában foglalja a china de Cusco, az atropint a maszlagos nadragulya (Atropa Belladonna), a brucint az ebvész, ez utóbbiban a strycbninnel együtt, a daturint a redőszirom, a hyosciamynt a fekete beléndek (Hyoscyamus niger), a veratrint a Yeratrum album. E chemiai vegyületek, melyeket az jellemez, hogy összetételökben mind a négy szerves elem: szén, hydro- gén, oxygén s nitrogén résztvesznek, részint a virágban, részint a magban vagy az ágak, gyökerek s kérgek nedvében fordulnak elő. A legtöbb közülök tiszta állapotban szilárd, színtelen s kristályozható testet képez, ellenben a coniin s nikotin folyékonyak. A testi szervezetre való hatásuk külömböző, a legtöbb mégis majdnem közetlenűl a szívre hat. Az aconitin s digitalin e tekintetben különösen kitűnnek, úgyszintén a nyílmérgek közül több. A kurare ellenben úgy látszik, nem hat kőzet- lenül a szívre, de a mozgató idegeket akkép támadja meg, hogy minden mozgás a szivének kivételével megszűnik s az akarathiába igyekszik az izmokat cselekvésre indítani. Mivel pedig a lélekzés a rendszeres izomtevékenységtől függ, ez utóbbiak elmaradásával elfuladás idéztetik elő, melynek következménye végre nem lehet más, mint a szív tevékenységének megszűnése. A veratrin szivreható méreg, de az izmokra is kihat; coniin, nikotin s strychnin idegmérgek. A szerves mérgek azonban nincsenek csak a növényországhoz kötve, a méhek, darazsak szúrása, kígyók marása, némely állat húsának élvezetével járó következmények, azt bizonyítják, hogy az állatvilág természeti termékei közt is vannak mérges anyagok, s hogy nem kell azok előállítására kóros fölgerjedés, mint a veszettségnél, himlőnél stb. A méhek, darazsak, bögölyök mérge s a viperák mérge közt nevezetes összhang mutatkozott, miből könnyen ered az a föltevés, hogy mind ez esetekben ugyanazon anyaggal van dolgunk, mert a méhszúrás csak csekélyebb mennyiségénél fogva nem okoz aggasztóbb mérgezést, mint a vipera marása. A méregképzés ez állatoknál egészen arra rendelt szervek dolga. A kígyók méregmirigyei gyakran aránylag igen nagyok. Állítják, hogy mérges halak is vannak, azonban ilyeneket, melyek méregkészülékkel lennének ellátva, még nem tudtak felmutatni, s inkább csak némely halnemek húsának élvezete látszik egészségtelennek lenni. E tekintetben gyanú alá esnek : a golyóhalak (Gymnodontes), a Diodon s Tetrodon fajok, az Ostracion család s némely mások. A káros hatás azonban ezeknél talán nem valamely méreganyagnak tulajdonítandó, mint inkább a vér s hús felbomlásban levő állapotának, a mely felbomlás az egészséges szervezettel közlődik. A rothadásmérgek valószínűleg közeli viszonyban vannak azokkal, mert a hullaméreg hatása pl. a lépfenében elhalt állat dögmérgével sok tekintetben egyezik. A mérgek. 157 86. ábra. A manzalino-£a ága s gyümölcse. I
