Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - Fűszerek, orvoslószerek és mérgek
A szegfűszeg. 135 temi tanár további vizsgálatai szerint a nyál a gyomornedv elválasztását élénkebbé teszi, a belek féregszerű mozgását fokozza s így az emésztést elősegíti. A paprika számos válófajai közűi megemlítjük a sárga spanyol borst (Capsicum luteum), melyet Kelet-Indiában termesztenek, s mely mint pimenta cli Mozambique kerül a kereskedésbe. Ez a legmaróbb faj, mert annak ajkát s nyelvét, ki hozzá nem szokott élvezetéhez, feldagasztja. A birs-bors (Capsicum cydoniforme), az angolok «pell-pepper»-je s a francziák «poivron»-ja, leveses gyümölcsöt terem, melynek alig van csípőssége s azért nyersen vagy befőzve élvezhető. Az igen erős Cayenne-bors nem egyébb, mint a Capsicum crassum, minimum, baccatum, frutescens stb. megszárított, aztán elaprózott gyümölcstokja, melyet tésztába gyúrnak, megsütnek s megőrlenek. A fekete borssal ízre rokon a jamaika-bors, de kevésbbé csípős s illata fűszeresebb. A fa (az Eugenia pimenta), melyen terem, Kelet-Indiában honos, s másfelé még eddig nem tudták elszármaztatni. A mirtuszfélék rendébe tartozik, felnő 12 méternyi magasságra s törzse emberderékkel vetekedik; egyetlen egy fa évenkint egy mázsa fűszeres borst terem meg, melyet csak megszárítanak és áruba bocsátanak. A szegfűszeg. A Molukká- kon, Dél-Azsia ama sziget csoportján honos a szegfűszegfa (Caryophyllus aromaticus), melyek nagy fűszergazdaságuk folytán már rég fűszerszigetnek neveztetnek. A közepes nagyságú fa lombja a babérfához hasonló, ágainak hegyein hajtja csomósán vörös virágait. Ezekben rejlik a fűszeranyag s bimbókorukban szedetnek le, fonott gyékényeken gyönge tűz fölött megfüstölik s végre a napon teljesen kiszárítják; ez által nyerik feketebarnás szülőket. A kereskedésben szegfűszeg név alatt ismeretesek. Párolás által ezekből nyerik a fűszeresen csípős szegfűolajat, mely az orvoslatban is alkalmazásban van. A virágból, ha a fán hagyják, hosszúkás, sötétviola, szilva nagyságú bőrös gyümölcs fejlődik ; ezt szárítva, magszegfű név alatt szintén értékesítik. Egy fa évenkint 2—3 kiló szegfűszeget szolgáltat. A legtöbb szegfűszeg az erdőkben féhg vadon növő fákról nyeretik. Európába már a középkorban hozták a szegfűszeget ; jávai hajósok adták át az araboknak s ezek Alexandrián át szállították el a velenczeieknek. Egy ideig a Molukkákat a portugálok birták (1511.), aztán a hollandok kezére kerültek a fűszerkereskedéssel együtt, kik a benszülötteket kényszerítették, hogy fűszer-terméseiket potom áron szolgáltassák át. Minthogy Európában az eladás kizárólagosságával bírtak, könnyű volt nekik fűszereik árát mesés magasságra csigázni, úgy hogy húszszorosát kapták meg a vételárnak. A francziáknak sikerűit a szegfűfát Bourbonban s Cayenneben meghonosítani. 69. ábra. A borscserje gyümölcsfürtje.
