Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A bor
mmm i ■ ■ A pezsgő bor vagy champagnei. 119 Ha az erjedés a kellő fokot elérte, a palaczkok a máglyából kivétetnek, mindegyikét magában jól megrázzák, hogy a leülepedett seprő oldalairól leváljék, mire egy állványra fektetik rézsentesen úgy, hogy szájjal lefelé legyenek irányulva. Néhány nap múlva, sokszor csak 2 hét múlva, leülepedtek a csapadékok a nyakban; ekkor a munkás kezének egy gyors mozdulatával a dugó felé lódítja azokat, s a mint a dugót hirtelen lekapja — mikor is a palaczk száját egy oldalán álló nyilt hordóba tartja — a gyorsan elszálló szénsav az üledéket kicsapja. Ezt a munkát koty ant árnak (degorger) nevezik, s a ki végzi, kotyantónak (degorgeur); nagy ügyesség kell hozzá, mert nem csak lehetőleg teljesen kell a tisztátalanságokat a munkásnak eltávolítania általa, hanem vigyáznia kell, hogy mennél kevesebb bor menjen veszendőbe. Néha az egyszeri kikotyantás nem kielégítő minden üledék távozta- tására, ez esetben ismételni kell azt; ez azonban a champagneinak csak hasznára válik. Már most, hogy a veszendőbe ment szénsav ismét kipó- toltassék s a champagnei azzal az édességgel bírjon, mely kívánatos, az úgynevezett likőrt adják hozzá, mielőtt a palacz- kot újra bedugják. A likőr áll 3U rész tiszta indiai sárga czukornak (kandiczukornak) 'U rész ugyanazon fajta borban való oldatából. A mennyiség, mely ebből a palaczkba tétetik, egy részt a borban levő czukor- tartalomtól, másrészt a vevő külön ízlésétől függ. Oroszország pl. az igen édes, szeszes s savanykás champagneit szereti, míg Francziaország a ke- vésbbé édes s könnyebb fajtát iszsza. Az angolok s amerikaiak igen szeszes italokra vannak szokva, ezek számára a champagneit még az által is erősebbé teszik, hogy a likőrhöz megfelelő mennyiségű cognacot adnak; ugyan ekkor adják hozzá a netán kívánatos festőanyagot. A likörözés-mun- káját — a feltöltést;(dosage) — végzi a mívelő (opereur); de a míg hozzá eljut a palaczk, ez a fölöző (chopineur) kezén megyen át, a kinek az a feladata, hogy annyit öntsön le tartalmából, a mennyi térre a likőrnek van szükségé. A felöntés után egy negyedik munkás a netán még hiányzót tiszta pezsgőborral kipótolja s csak most kapja a dugaszoló (baucheur) meg a palaczkot, hogy erős és már eleve kikészített dugóval bezárja. A zsinegezö (ficeleur) zsineggel, a drótozó (ficeleur au fii de fér) végűi még dróttal köti le a palaczk nyakához a dugót. Végezetül a palaczk száját s nyaka egy részét begyantázzák, ónkupakkal bevonják s hasát a czégjegygyel beragasztják. A dugaszolás s zsinegelés külön e czélra szerkesztett gépekkel hajtatik végre. A dugaszolás különös figyelmet kíván meg. A pezsgőborgyártást újabban Francziaországon kívül, más országokban is űzik, különösen a Rajna menti Németországban. Hazánkban csak 1873. óta létezik
