Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A bor
106 A bor. melegében teljes fejlettségre s érettségre jutottak. Elérték pedig ezt az idők folyamában kiképződött metszéssel, a melylyel a szőlőtőke s illetve vessző természetes alakját a mondott szándékkal elváltoztatják, vagyis az eredetileg hosszúra s messzire elnyúló növényt lefejezik, a megmaradó ágnak takarítván meg az erőt, hogy a menynyire lehetséges, az csak egészen megérő fürtöket teremjen. E metszésnek többféle a módja. Magyarországon hatféle van használatban. Gyakorolják a fej (töke) metszést magas vesszőkkel s karókkal, a fejmetszést rövid vesszőkkel s karók nélkül, a csapos fej metszést szintén kétfélekép, a bakmetszést és a karikamívelést. A szölővesszők metszése igen fontos mívelet, de csak az első, ezt még a fürtök éréséig követik : a három-négyszeri kapálás, melyet külföldön s talán elvétve hazánkban is, újabban porháló s halmozó ekékkel végeznek, — a válogatás vagy gyomlálás, mikor a korai tavaszi hajtásokat megválogatják, s azokat, melyek a a jelenre vagy jövőre termést Ígérnek, meghagyják, a többit pedig mmt gyomot letördelik, — a kötözés a karókhoz, vagy ha ez nincs, egymáshoz, — a gyííriízés, mely mívelet abban áll, hogy a fürtös szőlővesszőn 3—4 vonalnyi szélességű gyűrűcs- két vágnak ki héjalatti háncsából, a mi a növény élettani működését megakasztván, azt eszközli, hogy a tápláló nedvek a fürtöt növelik s érlelik. A. szőlőfajok. Az égalj viszonyok különböző volta a szőlőtőke igen nagy számú válófajait hozta létre. Mívelés alatt álló növényeink mindannyia környezetének terméke ; az égalj s tál aj minősége, továbbá az emberi munkásság azok a tényezők, melyek a növény eredeti tulajdonságait fejlesztik, változtatják s végül öröklővé teszi. Ily módon oly külömféleségek keletkeznek, melyek alkalmas viszonyok közt tartósakká válnak. Ha azonban az ekkép növelt válófaj ismét más helyi viszonyok közé jut, könnyen megesik, hogy a tulajdonságok elváltoznak s a növény elfajul. A szőlőtőke számtalan válófajait majdnem lehetetlen megismerni. Chap- tal franczia chemikus, ki sokat foglalkozott borászati tanulmányokkal, mint miniszter, állását arra használta fel, hogy Francziaország szőlő válófajait gyűjtse s összehasonlítsa. A Luxembourg palota kertjében ültették el azokat s számuk akkor kitett (most már csak a maradvány van meg) 1400-nál többet. A szőlőmívelés mai haladottságában számuk jóval több lehet. Valamely szőlőhegy beültetésénél külömböző szempontokból indulhatni ki tehát a szőlőfaj megválogatásában. Nem nézve a talajviszonyokat, a válófaj tulajdonsága (nevezetesen, hogy többé-kevésbbé nagy gyökeret ver) külömböző termékeny- ségü. A szőlősgazdának tehát tisztában kell lennie az iránt, váljon ugyanazon talajon csekélyebb minőségű bort sok alkohollal akar-e szüretelni (cognacgyártásra), — vagy jobb s drágább bort akar-e nyerni, s a szerint kell a termesztendő válófaj iránt határoznia. A szőlők közül első helyen áll a rajnai rizling, melynek mustja csak az erjedés által fejleszti ismert kitűnő zamatját, másod sorban a furmint (nevét állítólag Formio olasz várostól bírja, a honnan ered), mely bár valamennyi jó magyar bornak képezi fő alkotó részét, mégis csak Tokajon éri el legtökéletesebb kifejlődését. Különben Tokajon több faját is különböztetik meg, ilyenek : a vigályos furmint (a legbecsesebb), a hólyagos f., a vicsiri vagy rűgós f., a rongyos f. s a madárkás furmint. A sorozatban aztán következnek : a bakator (baccadőro), mely szőlőfaj nevét nedve arany sziliétől nyerte, a mézeslevelű, a juhfarka szőlő, a kadarka (cartagena, mert állítólag Kartagóból származik), a tramini, a kéknyelű, a muskatály, sárfehér, kék klevner, fekete bajor, a szilváni stb. Magyarország kiválóbb borvidékein tűlnyomólag a következő szőlőfajtákat termesztik : rí
