Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A szeszes italok
98 Szeszégetés. pálinkát előállítani, a párlat (vidékekként kiilömbözőleg úgynevezett «első lejárás», «virics», «aljbor» vagy «pálinkaalja») még nagyon sok vízrészt foglal magában, szesz- tartalma még csak 20—30 százalék, ismételt párlás (második lejárás) alá kell tehát fogni, melynek párlata (az «eleje» vagy «füstölés») 40—50 százalék szesztartalommal bír, míg «utója» gyakran olyan gyenge, hogy még harmadszori párlást is megkíván. 48. ábra. Egyszerű pároló készülék. E sokszori mívelet természetesen sok tüzelőbe s munkába kerül. Az első tökéletesítés az volt, hogy a következő lombiktölteléknek szánt czefrét használták részben hűtővíz gyanánt ; a czefre ez által oly magas hőfokot nyert (laugyosíttatott), hogy a lombikba téve, csakhamar felforrott. így keletkezett a langyosító, melynek képét itt adjuk. Ez mint látni való, a lombik s hűtőkád közé van iktatva. Egy gyűrűalakú, kettősfalú rézedény abdc van egy czefrével megtöltött fakádba dugva s a szeszes gőzöket e-nél kapja a lombikból. A gőzök egy része megsűrűdik, s épen úgy, mint a többi gőz,/-en át a liűtőkádba jut, a honnan végül az aljbor kicsurog. A czefre, mely kavaróval zurboltatik, a gőzök sűrűdése közben elvesztett hőt a laaigyosítóban magába veszi s ezzel fokozza hőmérsékletét. Ha a párolás befejeztével a lombik vagy kazán kiüríttetett, a czefrét a langyítóból a y csapon át a lombikba eresztik s a 49. ábra. A langyító.
