Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A szeszes italok
94 mint oly anyagok jutnak megdolgozás alá, melyekben a czukor már készen benn foglaltatik, vagy olyanok, melyeknek keményítőjéből azt még előbb keletkeztetni j kell. Az első mód anyagait számos gyümölcs képezi : szilva, cseresznye, füge, berkenye, barkócza ; továbbá a dinnyék, tökök, a czukornád nedve, tengeri répa, czékla, i méz, tej, stb. ; ellenben a második mód alá tartoznak a pityókák, a dahlia gumói, a gabnaneműek közül : a rozs, búza, árpa stb., a hüvelyesek közül : a bükköny, borsó, J bab, lencse stb., továbbá a gesztenye, makk stb. Ide sorolhatók még az oly növény- ] anyagok, melyek farostja kénsavval czukorrá s aztán alkohollá változtatható, pl. a ' forgács, szalma, mohok s zuzmók. Sőt eljöhet olyan idő, mely Bertholet koczkázta- K tott állítását, hogy az úgynevezett olajképző gáz, a kőszén párlásának terméke, I alkohollá változtatható, ha arra késztetjük, hogy minden 1 atomjára 2 vízatomot ' nyeljen el. Lássuk már most a szeszégetés legrégibb módját, melylyel csak szemes jószágot dolgoztak fel. Ha a gabonát pl. árpát az által csírázásnak indítjuk, hogy vízben ■ áztatjuk, duzzasztjuk (maláta), a szemben kifejlődik a szik vagyis a növénynek a 1 föld színe fölé kibúvó része, mely a szem egyik végétől a másik felé a héj s a lisztes < anyag közt nő. A mennyire ez a lisztes anyagot érinti, rendkivül nevezetes váltó- I zást szenved a keményítő, a mely változást a diastasnak tulajdonítanak. Újabb vizsgálatok szerint a diastas nem egyszerű test, hanem több anyag keveréke, a 1 melyek közt a czukorképző többé-kevésbbé elváltozott állapotban benn foglaltatik. Ha t. i. maláta-forrázatot tanin-, gubacs- vagy ilyes oldattal kezelünk, a maláta összes czukorképző alkotó része, mint pelyhes csapadék válik külön, a melyben csersavval látszik vegyülve lenni. Debrunfaut, a ki e magatartást legelső figyelte meg, maliin nevet adott neki. A malátában 1% maltin foglaltatik, vagyis sokkal (100-szor) több, mint a 1 mennyi a keményítő folyósítására s czukorrá változtatására szükséges. E fölösleg, mely eddig mindig veszendőbe ment, ezentúlra csersavas maltinként kiválasztható s magában értékesíthető. Az átváltozásnak azonban bármi is legyen oka, bizonyos az, hogy e czukorképződés a maláta beczefrézése mellett legjobban 60 és 75° C. hőmérsékletnél megy végbe. A 75°-on túl a folyamat fönakad. A pálinkafőzés már most azon fordul, hogy a malátából a czefre megkészüljön, vagyis amaz oly állapotba hozassák, a melyben a keményítőtartalmú anyag czukro- sítása lehető teljesen eszközöltessék. Erre a czefrét erjesztik s lepárlalják a nyert alkoholt ; a többi maláta alkotó rész a törkölyben marad a lepárlás maradékán, mely a marhának eleségiil szolgál. Másképen van ez a sörfőzésnél, mert itt a maláta oldható alkotó részei az erjedt folyadékba átmennek, hogy velők az ember elkényeztetett nyelvének élvezet szereztessék. A malátakészítés a szeszégetésnél egyszerű. Az árpát vízben duz- zasztják, s addig hagyják benne, míg a szemet a körmön keresztül meg lehet hajtani. Ekkor a malátaházba viszik, melynek hőmérséklete legalább 15° C. ; itt kupa- czokba hányják, melyek veszteg maradnak, míg a gyökércsírák annyira kifejlödöttek, I hogy összefűződnek s egymással összecsapzanak, mért is az ilyen malátát «csap- zott»-nak (Filzmalz) nevezik. Ez állapotában a malátát már most vagy mint «zöld malátát« használják vagy pedig mérsékelt hőmérsékletben szárítják a malátaaszalóban. Minthogy a zöld maláta minden kivánalomnak teljesen megfelel, a szárítás külön fűtőkészülékeken tüzelőpazarlásnak látszhatnék, ha ennek okául nem volna felhozható az, hogy a zöld maláta szárítatlanul nem tartható el. A malátát használat előtt el kell aprózni, mi rendeseu holmi zúzókészülékkel történik. A zöld malátához azonban más készülék kell, mint az aszalthoz. Az előb-
