Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - Mérlegek és sűrűségmérők
38 Mérlegek és sűrümérök, ponttal majdnem egybeesik, s a mérleg, a helyt, hogy csak megbillenne, mindjárt egészen lecsappan. De még ha ez be sem következik, a lengések mégis oly lassúkká lesznek, a mérleg oly nyugtalanná lesz, hogy sok időbe s türelembe telik, mig jó mérés eszközölhető rajta. A billenősek megítélésére s e szerint a túlsúly nagyságának egyik vagy másik oldalon való meghatározhatásáraa mérlegrudból egy hosszú nyelv nyúlik le, mely finom hegyével egy rovátkolt körív felett libeg ide-oda ; ez iv, mint a 47. ábra mutatja, az oszlop lábára van erősítve. A nyugalom állapotában és meg nem terhelt csészék idején az osztályozás kellő közepére, a zeruspontra, kell mutatnia; elérni ezt az oszloplábon levő csavar vagy csavarok helyliezése és az oszlop mögött függő ólmos fonál által, mely tetőirányos helyzetben bizonyos bélyeges pontra rááll. Minthogy a mérlegrúd nagy megterheltetése esetében valamennyire meg is hajlik, mi által a súlypont nagyon lehuzatnék s az érzékenység csorbát szenvedne, s mivel e liajlús egyenetlen is lehet, minélfogva a súlypont nem esnék a függesztő pont alá, a mérlegrúd két végébe, úgyszintén közepére is szabályzó csavarok alkalmaztatnak. Végül látni még a mérlegrúd felső ágán egy többnyire 10-ig menő osztályozást. Ez a legparányibb súlykülömbözet kiegyenlítésére szolgál, mit a csészékre rakott súlyokkal nem lehet mindig elérni. A közönséges súly gyanánt úgynevezett nyeryelcet használnak, melyek a legfinomabb aranydrótból görbített ^-alakú csatok, és ezeket csiptetik a mérlegrudra. E nyergek a legkisebb súly nehézségével bírnak. Ha egyensúly kívántatik, a mérlegrúd megnyergelt része adja a súlyok szaporulatát, illetve levonásukat, ha a nyereg a teher oldalára volt csiptetve. E nyeregre tekintettel a mérleg tehát úgy hat mint az egyenetlenkaru emeltyű. Föltéve, hogy a mérleg egyensúlyban volna, mikor a csészében 3-246 gramm van, és a nyereg ugyanez oldalon a középtől számítva a negyedik és ötödik osztó rovátka közé volna csiptetve, az összes súly 3-24645 grammot tenne ki. Mert mivel a nyereg maga 1 milligramm nehéz, az ötödik osztó rovátkra csak annyit hat, mint 0-0005 és a negyedik s ötödik osztó rovátk kellő közepén, mint 0-00045 gramm. A súrlódás lehető elkerülésére nemcsak a forgási tengely, hanem mindkét csésze függesztő pontja is éles aczél él, mely simára sikolt agátlapon vagy üvegen mozog. A forgópontra nézve az él azért is szükséges, mert gömbös peczekkel, hengerrel, a mérlegrúd helyzetének minden változása mindannyiszor másfelé helyezné a forgó pontot, s szabatosságról szó sem lehetne. A faj súly. Vitruv meséli, hogy Szirakusza királya Hiero aranykoronát adott át Archimedesnek, hogy vizsgálná meg, váljon mivese becsületesen járt-e el s a megbízáshoz képes tiszta aranyat liasznált-e hozzá. A vizsgálatot azonban hajtsa végre úgy, hogy a korona alakját el ne rontsa. Archimedes fürdés közben fejtette meg a rejtvényt. Azt tapasztalta, hogy némely testet úgy hord a viz mint a fát ; mások ellenben, mint a fémek s kövek abban elmerülnek s a fenékre szálfának. Saját teste a folyós elemben jóval megkönnyebbült, csak kis erőfeszítésébe került a fenékről fölemelkednie. Ezzel Archimedes fölfedezte azt a törvényt, mely szerint minden test a vizhen könnyebb lesz, s hogy azok súlyvesztesége épen annyit tesz ki, mennyit a bemártás által helyéből kiszorított viz nyom. A kő, a hasonló nagyságú darab vas, épen oly nagy darab fa, a vízbe mártatván, mind épen annyi súlylyal könnyebbekké lesznek, úgy hogy talán a kő, ha előbb 2 kilogrammot nyomott, most csak egy fontot nyom, a vasdarab csak még 6V2 kilogrammot, mig súlya előbb 77a kilogramm volt. A fa azonban, mely pedig a levegőn % kilogramm volt, most épen semmi súlyt sem mutat, sőt inkább a
