Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A forrázatok
50 A forrázatok. tották s 1720-ban (más adatok szerint 1717-hen vagy 1723-ban) Jussieu, a párisi Jardin des plantes-nak botanikai tanára átadott Desclieux baj ókapitánynak három erős kávéfácskát, hogy áttelepítse Martiniquebe (Nyugat-Indiába). Mondják, hogy Desclieuxnek rósz útja volt, sokat szenvedett az ellentétes szelektől, s hogy embereivel együtt víz híjában a szomjúság gyötörte. Két fácskája el is veszett, s a harmadikat csak azzal mentette meg, hogy magától tagadta meg az ivóvizet, csak hogy azt öntözhesse. Ettől az egyetlen fácskától származik állitólag mindaz a sok millió kávénövény, melyek jelenleg Nyugat-Indiában díszlenek. 1718-ban ültették el a kávét Bourbon szigetén; ugyanez évben a hollandok is Surinamban. 1719-ben az ültetvények Javában már annyira felnőttek s annyira kiterjedtek, hogy a hollandok maguktermesztette kávéhabot vihettek a piaczra. De la Motte Aignan, kormányzó Cayenneben, ez utóbbi tartományban 1725-ben ültette el az első kávéfácskákat, melyeket még lopva kellett megszereznie. 1730-ban készült az első ültetvény Gua- deloupeban s Lewes által az első Jamaikán. A kávécserje. (Coffea arabica), melynek gyümölcse a kávébogyó, a Cin- chona-félék közzé tartozik, vagyis azon növények közzé, melyek a china-kérget adják. Ama növénycsoport számos tagja nyújt orvosló szert ; mindnyája cserje s kis fa. A mellékelt ábra a kávécserje ágát mutatja virágostul s éretlen bogyóival a természetes nagyság harmadában. Az egész fa s bogyói is sokban hasonlók a mi cseres- nyefánkra s cseresnyéinkre, csak levelei bőrszerűek, fényesek s a babérlevelekre emlékeztetők. A levél hónaljban ötösével- hatosával fészkelő virágok nagyságra, alakra, jó illatra nézve a jázminéira hasonlítanak ; fehérek, négy-öt szirmúak, ugyanannyi a liimszál is. A kehely alatti maghonból több hó leforgása alatt fejlődik a cseresnye-alakú hosszúkás bogyó, mely kezdetben zöld, majd fehér s végre vörös színt ölt. Belül ez a gyümölcshúsba ágyazva két babot rejt, melyek lapos oldalukkal szemben állanak s bőrszerű, «pergamenes» hártyába vannak burkolva. Maguk a kávébabok milyen volta ismeretes, de alakjuk s színük, a hely szerint,melyen termettek, kiilömhöző. így a hírneves «Mokka»-kávé Boldog-Arábiából kicsi s sötét-sárga, a kelet-indiai s jávai kávébab nagyobb s világosabb sárga, a Ceylonból, Braziliából s Nyugatindiából való pedig kékes vagy szürkezöld ; ez utóbbinak kevesebb is a becse. Kávé-ültetvények. A kávécserje csak a forró égalj tájain belül díszük, a hol az évi közép hőmérséklet 20—20° C. s a hol a hőmérő télen nem száll 12° C. alá. A legtöbb ültetvény a tenger színe fölött 400—1300 méternyi magasságban fekszik. A kávécserje kerüli ugyan a mocsáros talajt s a nagyon nedves légkört, de a gyiimölcsfejlés megindulásának idejétől fogva naponként reggel s este megkívánja 26. ábra. A kávécserje ága.
