Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A czukor
40 A czukor. mennyiségű 87 C. foknyi forró vizet bocsátanak s ez megy felváltva, míg színig megtelt. Az első edény így megtöltetvén, a következőkkel hasonló módon járnak el, csakhogy ezekbe a szivárkodtatásra tiszta víz helyett az elsőből, s így tovább másodikból, harmadikból stb. nyert levet bocsátják. Ily módon a lé tömöttsége, sűrűsége, annyira fokoztatik, hogy azt rendesen már az ötödik, hatodik edényből lecsapolhatják. A szivárkodás minden egyes edényben körülbelül félórát tart. Minthogy a répák leve épen úgy mint a czukornádé, igen gyorsan indul erjedésnek, mihamarább fel kell azt dolgozni, miért is legjobb az akármelyik eljárás útján nyert levet közvetlenül csővek által a derítőüstbe vezetni. A lé mindig erős barna színt ölt, tehát a derítés mellett azt színteleníteni is kell. A reszelőt, sajtót, zsákokat, cserényeket, a különböző szóban volt edényeket napjában kétszer rnész- vízzel meg kell mosni, hogy a megsavanyodásnak eleje vétessék. A hátralékok igen jók takarmányozási czélokra, kiváltképen pedig a szivár- kodtató eljárás után fenmaradt répatörköly a benne foglalt fehérjenemű anyagoknál fogva. A derítés. A czukorlé derítését lehető gyorsan kell végezni, ha az abban elegyedett szerves s szervtelen anyagokat abból ki akarjuk űzni. A legszokottabb eljárás az, hogy a répalevet bizonyos fokig fölhevítik, azt vízzel elegyes mészszel, az úgynevezett mésztejjel elkeverik, s erre a hőt a forranó pontig fokozzák. E módon a répalében rejlett fehérjenemű testek megalszanak, s minden egyéb szilárd idegen anyagot magukba burkolva, felúsznak az üst színére, mint vastag feketeszürke hab. A mész meg közömbösíti a lé növényi savát, s elhárítja a czukorról azok ártalmas hatását. A mészszel való derítésnél fontos magatartást követnek a mész s a czukor. Ketten t. i. nem kristályodó, kesernyés ízű vegyületté lesznek, a melyben a czukor tulajdonságai teljesen elvesztek. Csak a mész eltávolításával jelentkezik ismét a czukor kristályozliatóan s édes ízével. Érnek elérésére használják a szénsavat. A szénsavas gáz egész árját (rendszerint kokszból égetéssel fejlesztik) hajtják át a meszes leven, mely ez által úgy megbontódik, hogy a szénsav a mészszel oldhatatlan lecsapódó szénsavas mészoxyddá vegyül, míg a szabaddá lett czukor az oldatban marad. Ezt a mésztelenítést szaturáldsnak nevezik. A. szűrés. A derítés czéljából a buzgásig űzött hevítés következtén azonban a lében oly változások mennek végbe, melyeknél fogva az barna színt ölt. E barna állományok megnehezítik a czukor kristályozódását, miért is ezeket el kell távolítani, a mit szénnel való szűréssel érni el. A derített lé tehát, mielőtt befőzetnék, csontszénen szüretik át s csak azután tétetik ki a hő sűrítő hatásának. De mivel a hevítés folytán újból válnak ki barnás anyagok, a szűrést ismételni kell. Ennek következtében a befőzést nem végzik egy folytában, hanem két szakaszban, melyek közt a már jól megsűrűdött levet a csontszénen át még egyszer megszűrik. A csontszén igen likacsos test, mely a czukorgyártásban nevezetes szerepet játszik az által, hogy a lében levő mészsókat s egyéb színező szerves anyagokat magába fölveszi. Minden egyes csontszén darabocska tömérdek apró üregekkel bir, melyeknek falazatai, ha azokat összefüggő lapnak képzeljük, jelentékeny nagy tért foglalnának el. A csontszén likacsos voltának tudják be hathatóságát, abból a nézetből indulva ki, hogy minden sejtje bizonyos tekintetben liajcsővecske, melyek tele szívják magukat folyadékkal s ebből a zavaró alkotó részeket kiválasztva, a felszínvonzódás erejénél fogva azokat ott fogja. Mennél tökéletesebb e kiválasztás, annál jobb lesz a czukor. E tisztító s vonzó hatásra nézve az állati szénnel semmiféle más
