Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A czukor
Történeti adatok, 31 felényire sem oly édes, mint a nádczukor ; oly édesség előállítására, melyet bizonyos mennyiségű nádczukor kelt, SP/a-szer annyi szőlőczukor kell. Mivel ez utóbbival néha a nádczukrot hamisítják, jó ha a fogyasztó legalább tudja, mennyivel fizeti meg drágábban e pótlékot. Az alkaliák egyébiránt a szőlőczukrot megbarnítják s megbomlasztják, ez tehát jó szer annak fölismerésére, hogy benn van-e a nádczukor- ban. A szőlőczukrot sok gyümölcsből könnyű szerivel lehet előállítani, ha azok nedvét, miután mész vagy tojásfehérje vagy vér hozzáadásával az erjedést előmozdító keverékektől megszabadítottuk, a sűrtídési fokig befőzzük. Hidegre téve benne nem maradhat minden czukor feloldva. A fölös mennyiség szilárd alakban kiválik. Egy nagy része azonban mégis az oldatban marad s folytatott befőzéssel sem választható ki kristályos alakban. Az ily módon szőlőfürtökből vagy mazsolából nyert szörp e név alatt kerül a piaczra : sirop de raisin. Nagyobb mennyiségben nyerhetjük a szilárd czukrot régi mézből, az által, hogy vászonzacskókban kisajtoljuk. Mennél régibb lesz a méz, annál inkább párolog el a benne rejlő víz, s ez által elváltozik a visszamaradó szörp oldhatósága. Ama sokféle virágból, a melyekből a méhek az édes nedvet összehordják, a mézczukor fűszeres ízt nyer ; sőt lehetséges, ha a méhek kiválóan kábító vagy mérges tulajdonságú növényeket látogattak, az azokból szítt méz ama hatást még gyakorolhatja, is miért nem valótlanszínű Xenophon az az elbeszélése, hogy katonái a tizezrek amaz ismert visszavonulása alkalmával egyszer mézet evén, eszeveszettekké lettek. Mesterséges módon a szőlőczukor, mint már említők, keményítőből vagy növényrostból kénsav által készül s újabb időben e készítmény, mint a nádczukor pótló szere, nevezetesen a bonbongyárakban, a hol] az anyag tiszta fehérsége nem föltétel, jókora jelentőségre tett szert. — Egyéb esetekben azonban a szőlőczukor előállítására csak mint átmeneti állapotra működnek. Némely esetben ez nagyban történik; a sörlé édes íze, pl. annak az eredménye, hogy a maláta keményítője szőlőczukorrá változott. Még lesz alkalmunk erről részletesen szólani. Most visszatérünk a nádczukorhoz, melynek tömérdek kelendősége az iparra s mezőgazdaságra sok tekintetben oly döntőleg hatott, hogy jelentékeny művelődési moczczanattá vált. Mert hogy csak egyet említsünk, alig volt a gyapaton, théán s talán a dohányon kivűl oly növényországi termék, mely mint kereskedelmi czikk nagyobb összegeket hozott forgalomba. A czukor az emberre nézve már nem fényűző czikk, szükséglete az neki s jól mondja Smith Edward a táplálékokról szóló munkájában, hogy «lehetetlen kiszámítani, mi lenne annak hatása, ha valamely fontos eledel kirekesztetnék az emberi táplálékok közűi, kétes azonban, hogy van-e oly más táplálék, melynek elvesztése érzékenyebb lenne a czukorénál». Történeti adatok. A hajdani görögök s rómaiak a czukrot nem ismerték, használata legalább nem játszott náluk szerepet; helyette használták a mézet, noha már Theophrastos leír valami édes sót, mely egy nádfajta növényből magától lesz ; sokan ezt a nádczukorra magyarázzák. Mindazon által e nádczukor akkoriban még ritka volt. Az arabok közt ellenben a czukor úgy látszik korán s gyakran volt használatban; azt tartják róluk, hogy ők voltak az elsők, kik azt orvosló szerül alkalmazták. Mikor Maskadi Benrittale kalifa 807-ben Kr. u. megnősült s a her- czegnő, jövendőbeli neje, Bagdádba bevonult, pompás ünnepiességek tartattak. Ez alkalommal, mint azt Marigny a kalifákról szóló történetében előadja, a teremben oly asztaldísz pompázott, melynek inegkészítésére 40.000 kiló czukor kellett. Ámbár az adat nyilván való, hogy túlzott, mégis azt bizonyítja, hogy az araboknak sok volt a czukruk. Európa a nádczukorral a keresztesháborúk alatt ismerkedett
