Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - Az őrlés és sütés
14 Az őrlés és sütés. nyékben találtak. A növekvő szükséglet kényelmesebb szerkezeteket hozott létre. A két sík kő közti őrlés módszere későbbi keletű. Pompejiben egy sütőmtíliely kiásatásánál egyébiránt az bizonyodott be, hogy őrlőművek is voltak használatban, melyek szerkezete teljesen egybevág mai kávéőrlőinkkel. Mechanikai pitleműveket (szita- műveket, gyakrozókat) egyátalán nem ismertek, s elgondolható, mennyi sütőlegény bajmolódott kézimunkával azzal, hogy a lisztet megszitálja. A malmok hajtására már korán használták az igásállat erejét, mig végre az olcsóbb vízi erőt vették használatba. A mi időszámításunk épen kezdetén, Augusztus császár alatt, építették Rómában az első vízi malmot, melyre, mint nevezetességre nagyra voltak. Plinius idejében, 60 évvel utóbb, ez még mindig nagy ritkaság volt, s csak a 4-dik században szaporodtak el Róma körül a vízi malmok. A szélmalmok a rómaiak idejében még úgy látszik ismeretlenek voltak, mert különben tettek volna szót róla Yitruv vagy Plinius ; csak a 11-dik század közepén tűnnek föl Európában. A kézi s állathajtotta malmok még századokig álltak fen a vízi malmok mellett. Ez utóbbiak is csak 1550 körűi láttattak el a pitié szerkezettel ; addig a kézi szítálás járta. Attól fogva ismét századok peregtek le, míg valami újítást ért a malmok szerkezete. Azonban vagy ötven éve a régi rendszer létele veszedelemben forog a munkabíróbb míhnalmok által s csak a szokás hatalma óvja az elmúltat a rögtönös bukástól. A természettudományokban s a technika minden ágában tett nagy haladások az egyre újabb haszonkémlésre irányzott vizsgálódások, a malomipart is körükbe vonták. Az újabb iránynak fő lendületet Éjszak-Amerika adott, mely hogy bőséges búzáját jól értékesíthesse, jobbított őrlőrendszeren törte magát, mely tömegesen állítván elő az őrleményt, egyszersmind a tengeri kereskedésre is alkalmas lisztet szolgáltasson. Az angolok is buzgón foglalkoztak a malmok javításán s nevezetesen a faszerkezetet vasból valóval cserélték föl. Az egyszer fölélénkült igyekezet, hogy a malmoknak mennél jobb berendezést adjanak, máig sem szűnt meg s vetekedve állanak elő jobbnál jobb őrlő szerkezetek. A malmok szerkezete. A régi malmok s a maiak közt a külömbsége- ket a következő pontokba foglalhatjuk. A fínonmlt vasszerkezet folytán az ívjabbak járása simább s könnyebb, úgy hogy ugyanazon mechanikai erővel sokkal több munkát végezhetni. A külön kiszemelt s észszerűen összeállított éles malomkövek a szemeket tökéletesebben támadják meg ; a szemek kihüvelyeztetnek s mindjárt első átjártukban külön válik a hüvely a tartalomtól. A régi molnárok puha homokkövei inkább morzsoltak ; ugyanazt a gabnamennyiséget csak háromszori, négyszeri s többszöri föltöltés után tudták megőrleni, mikor is a köveket mindinkább szorosabban állították, de meg, hogy a korpa ne legyen csupa porrá s ne maradjon a lisztben, a gabonát előbb még meg is kellett nedvesíteni. A műmalmok ellenben szárazon dolgoznak, s tehát tartós lisztet szolgáltatnak, aztán a gabonát egyszeri átjá- ratban tökéletesen megőrlik, tehát nemcsak jobb, hanem egyúttal sokkal több lisztet adnak. A régi pitiét az újabb malmokban zacskóhenger pótolja, mi által a régi malomzakatolás is megszűnt. Különböző szerkezetek által végre az egész mű inkább önműködővé, magátkiszolgálóvá tétetett, miáltal tetemes kézi munka takaríttatott meg. Egyébiránt a műmolnár mindjárt kezdetben máskép fog a munkához, a menynyiben a szemeket tisztítási műveletnek veti alá, mely eljárásnak eredménye a szemnek tetszetősebb, sokkal fehérebb liszt. A régi molnárok többnyire beérték a közönséges gabnarostával, legfölebb még meghegyezték a gabonát, vagyis bő kőjárat közt eljáratták, mely csak a gabona hegyét választá le. Az újabb tisztitógépek bonyodalmas művek, melyekben a szem csirarésze s a rajta levő szenny is letakarittatik.
