Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - Bevezetés
6 Bevezetés. mézgák, balzsamos anyagok, nem egyebek oxygénliijas válományoknál, melyeket a növény élettevékenysége már nem tudott mire fordítani. Ha a szénsav a szenet, a víz megbomlásával a hydrogént szolgáltatta, az oxygén a növény mindkét tápláló szerében szintén kellően benfoglaltatott, az a kérdés merül még föl : honnan kerül a nitrogén, ama negyedik szerves elem, mely nélkül a növény tenyészése lehetetlen ? A légkörben látszólag elegendő mennyiségű nitrogén van, mert a levegő tudvalevőleg négyötöd részében eme elemből áll, de e nitrogén a szerves életnek csak annyi, mint a festett kenyér az éhezőnek. Elszigetelt állásában csak igen kevéssé rokonul más elemekkel, egykönnyen nem igen vegyül a szénnel, sem pedig a másik két szerves elemmel. A villám kell hozzá, hogy a nitrogén az oxygénnel salétromsavvá vegyülj en, a mely a légkörben csakugyan ily módon keletkezik, s minden égiháborús esőben, habár csekély mértékben, ki is mutatható. Ha a nitrogén ily módon vegyült más elemmel, ezzel képes lett arra, hogy a nagy körfolyamban részt vészén. Ekkor már megközelíthető, képlékeny. A mondottat bizonyítja az a kitűnő hatás, melyet a salétrom, salétromsavas mész s hasonló összetételű testek a növény fejlődésére gyakorolnak, ha a trágya velők kipó- toltatik. Habár azonban a salétromsav, minthogy a légkörben folyvást újból keletkezik, valamelyes módon a minket környező levegőből s vízből, a melyben föloldul, ismét elvonatik, mit valószínűleg csupán a növények eszközölnek, az összes nitrogén mégis, a mint a magvakban, virágzatokban, s némely növényi termékben előfordul, nem csupán a salétromsav fölvételének s megbomlasztásának köszöni eredetét. A salétromsavnál jóval tetemesebb mennyiségű nitrogént szolgáltatt az ammóniák (1 atom nitrogén s 3 atom hydrogén), mely azonban csak nitrogéntartalmú szerves anyagokból állhat elő. Az ammóniák szintén, úgy szabad állapotban, mint a szénsavval vegyülve, a levegőben fordul elő s ebből a vizenyős csapadék által kerül a talajba. Egészen azt az útat járja meg, mint a szénsav ; mert miután sokszoros vegyítéssel, megbomlással s áthasonulással nitrogénje részt vett a növénynek sajátságos s szükséges anyagai összetételében, akkor vagy mint a legfontosabb tápláló szer (siker, növényi fehérje, kazein stb.) alkotó része megy át állati anyagcserén, vagy a növényi részek azonnal rothadásnak indulnak. Az első esetben a nitrogén izomálladékká, inakká, szalagokká stb. használódik fel. De valamint az állati test mindig megújul, azon módon megfelelő mennyiségben ki is válnak elhasznált alkotó részei. A szaruállomány, haj, szőr, pata stb. gazdagok nitrogénben, a vizeletben sok a liúgysav, melynek legfontosabb alkotó része szintén a nitrogén. Mihelyt e nitrogéntartalmú testek rothadnak, az ismert rágó szag, mely az ammóniáktól való, mutatja, hogy ugyanabban a testben ismét elváltoznak s ugyanazon alakban keverednek el a levegőben, a milyenben a növény által fölvétettek. Az ammóniák, szénsav s víz, e három szerves életet alkotó szervetlen test, e szerint az általuk képzett termékekből végül ezek bomlásakor ismét kiválnak. Nem kevésbbé fontosak, habár kevéssé lépnek előtérbe, a tulajdonképi elemek mellett, a kén s vilió, melyek eredetét s életfolyamatát szintén megbizonyíthatjuk. Ha az egyik valószínűleg mint kénsavas ammóniák a növénynedvbe, és — ebben a gyümölcs, búzaszem, borsó stb. alkotó részévé vagy sajátságos vegyíiletté alakulva, minő a hagymákban, a mustárban, némely főzelékekben stbben van, — az állati szervezetbe jut, a hol a fehérje s rost képződésére szükséges ; a másik, a vilió, a savanyú villósavas mészszel kerül a növénybe, s bekeblezése a szerves körfolyamatba szintén oxygén-kiválással jár. Ha vegyületeik ismét megbomlanak, az elemek
