Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - Bevezetés
BEVEZETÉS. A kristály s sejt a szervtelen és szerves világ elemi alakjai. E fogalommal be kell érnünk, mert azt, hogyan keletkeztek ezek az alaktalan ősanyagból, mik a föltételes, ható s felszabaduló erők keletkeztetésök körül, nem sikerült mind ekkoráig kikutatni. Midőn a sejtet a kristálylyal szembe állítottuk, nem a természetben előforduló vagy műkonyhákban előálhtott kristályt értjük, mely már fokozatos nagyobbodással keletkezett, sőt inkább e fogalom alatt csak az őseredeti atom-csoportosulást tartottuk szem előtt, a melyhez az egynemű anyag simúl, megalkotván az ásványi egyedet. A timsókristály pl. még ugyanazt a törvényt bizonyítja, benne még ugyanaz az erő működik, de teljes képződmény, mely, ha még egyre nagyobbodik is növekvés által, még sem tüntethet föl oly új tulajdonságokat, melyek a legparányibb molekuláris timsó-oktáedron-ban nem nyilvánulnának. Már ennyiben is lényegesen külömbözik a sejt a kristálytól. A sejt sajátságos vonzással ugyan szintén előidézi az egynemű anyag lerakodását, szintén növekszik, nagyobbodik s változik, de nem marad sejt, mely csupán nagyságának arányait változtatja; a sejt csak rész, s mindig újabbak hozzájárulásával folytonosan mássá lesz, míg oly magas fokot ér el, melyben a fenforgó viszonyokhoz képest fejlettsége a tökéletest fejezi ki. A kristálynak növekvése határolt. Yan hegyi kristály, oly parányi, hogy csak fegyverzett szemmel bírjuk megismerni, s van ezernyi font súlyú; anyagjának mineműségében pedig sehol sincs kifejezve annak lehetetlensége, hogy bizonyos környűlállások közt a föld összes kovasavtartalma nem egyesülhetne egyetlen egy kettős pyramissé, melynek térfogata a holdét tetemesen felülmúlná. A legnagyobb kristálytól azonban nem tanulunk többet, mint a legkisebbtől, semmivel sem tökéletesebb vagy fejlettebb, míg ellenben a csirából kezdve a virágig, s gyümölcsig a szerves képződmény folytonosan nemesbítő változásokra megy át. S valamint a kristály nincs változásoknak alávetve, tartama sincs időhöz kötve. Benne a fizikai s chemiai erők ki vannak egyenlítve s veszteglenek. Millió évekig ugyanazon állapotban maradhat, ha egyébként kiilről nem hatnak rá romboló befolyások. A sejtben ellenben ama erők szakadatlanul működnek és a fény s meleg, villamosság s chemiai rokonság által föltételezve, előmozdítva s gátolva, az anyag benne egyre körfutásban van, mely az egyes testi teremtménynek ugyan határt szab, mely azonban a nem tovább fejlesztésével a fajt fentartja, s ebben az eszmét legfőbb czéljáig elvezeti. \ A szerves elemek. Csudásnak tetszik, ha a véghetetlenül sokszoros szerves világot kimeríthetetlen aiakgazdagságával a szervetlen képződményeknek szembe állítjuk, és tisztán elemző chemiai úton ama elemeket fiirkészszük, melyekre mindkettő visszavezethető, mert arra az eredményre jutunk, hogy az élő természet ama 1*
