Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - Mérlegek és sűrűségmérők
Mérlegek és sűrűségmérők. A testek vonzása. A nehézkedés és törvénye. Newton Izsák. A nehézkedés hatása más világtesteken. Súly. Súlypont. A mérlegek s részeik. Csapófont, mázsáló s szerkezetük. Chémiai mérleg. A fajsúly s meghátározásának módja. Az úszás. Az aräometer s különböző nemei. Az emberiség fejlődését az utóbbi két évszázban leginkább előmozdító természettudományok legnagyobb sikereiket majdnem kizáróan a helyes mérési módok alkalmazásának köszönhetik, és e helyütt ezek egynémelyikével fogunk megismerkedni. A nehézkedés. A mérleg tudvalevőleg a testek súlyának meghatározására való. A testeknek, s nem csupán a földieknek, hanem mint ezt számtalan és kétség- bevonhatlan észlelésből következtethetjük, a világegyetem összes testei alkotó részeinek általános tulajdonsága, hogy anyaguk legparányibb részecskéi, az atomok, kölcsönösen vonzzák egymást. E törekvés az atomokat közelebb hozza egymáshoz, ez tartja meg a szilárd testek alakját s ez oka a gömbös alaknak, melyet minden csöp- pön észlelhetünk, melyben a részecskék gátolatlanul csoportosulhatnak. Mivel a vonzás minden oldal felé egyenlő nagy, természetes, hogy a sorakozásnak teljesen egyenlően kell végbe menni ama pont körül, melyből kiindulva képzelhetjük az egyes erőkből összetett eredő működését. E pont mindig középpontja lesz a képződő gömbnek. Földünk, mint valószinii minden egyéb világtest, képződése folyamatán oly korszakolt élt át, a melyben szintén folyós állapotban, mint tüzes olvadt tömeg, mozgott a végtelenben. Ez időből maradt meg golyóalakja. A vonzás, mely anyagának legkisebb részében rejlik, tehát a középpontból mint hatalmas eredő erő hat. Nehézkedési erőnek, vagy nehézkedésnek (gravit'atio) nevezzük. Mindaz, a mi testbeli dolog a világegyetemben létezik, ez erőnek van alávetve, de épen oly önállón gyakorolja maga is. A nehézkedés elválaszthatlan az anyagtól. Valamiképen az élet első csirájára befolyással van, azonképen őrül áll a halálos ágynál. A földi lét határain túl megteremtője a világok összhangzatos menetének, és ennek fentartója. Mihelyt a nehézkedés megszűnik, mihelyt az anyag vonzó erejét elveszíti, beáll a nagy halál, a nagy egyenlőség, megszűnik a tér s idő, és helyébe áll a határtalanság, és örök való. Valamint a gyermek nem gondol azzal, hogy nappalodik, éjjeledik, s a durva ember a ragyogó napot magától értődő dolognak nézi, úgy nem érezte magát indíttatva az emberiség egész a 17. századig, hogy gondolkodjék a nehézkedési erő kimeríthetetlen gazdagságú tüneményei s azok általános oka felett. A 15-ik évszázban ugyan, Beauvais állítá, hogy ha egy függélyes akna a föld középpontján át a másik földteke fölszinéig érne, minden abba vetett kőnek a középponton meg kellene állapodnia s esését nem folytathatná az ellenlábasokig ; de ezt Newton tisztázta legelső.
