Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A gőzgépek föltalálása
308 A gőzgépek föltalálása. nagyságától, tehát a henger átmérőjétől függ. Newcomen kezdetben a hengert kívülről leöntötte hideg vízzel, hogy belül a gőzt megsűrítse. Az történt azonban, hogy egyszer a gép rendkívül gyorsan kezdett dolgozni ; kutatták okát s kiderült, hogy a köldök nem zár teljesen s hogy a rajta álló vizet bebocsátja a hengerbe. E szerencsés véletlen megmutatta, hogy vizet kell a hengerbe lövelni. E leírásból kitetszik, hogy az s és t csapokat, valamint az u cső csapját a gép szabályos járása czéljából váltva egy munkásnak kézzel kellett megnyitni s zárni, a mi nagy pontosságot kívánt meg. A mily fontos volt e foglalatosság, oly unalmas is volt, s nem lehet csudáim, ha a munkások, melyek a falzugból a T emeltyű segedelmével e munkát teljesítek, nem tartották valami mulatságosnak. így volt vele Humphrey Potter fiú is, ki Cornwallisben egy ily gép csaposa volt. Élénk, eleven természete arra indítá, hogy útját módját ejtse, hogy megszabaduljon e ráruházott szellemölő, mechanikai foglalatosságtól ; és sikerült is neki néhány kötéllel, melyeket a gép mérlegigájára s a külömböző csapokra kötött, oly rendelkezést létesíteni, melynek segedelmével a gép a különböző c-apókat a kellő időben a legnagyobb pontossággal maga megnyitá s zárá he. E fiúnak találmánya, az úgynevezett kormányzás, kiszámíthatatlan fontosságú volt, mert a gépet a gyakran megbízhatatlan felügyelőktől függetlenítette, s úgyszólván csak most tette a gépet géppé, mig eladdig csak eszköz volt. Humphrey Potternek ez 1718-ban tett találmányát utóbb Brindley, Smeaton s mások tetemesen javították. A teljes átalakítás azonban James Wattól ered, ki az eddigelé még meglehetősen ki nem elégítő s esetlen gépet a legnagyobb fokban tökélesítette. James "Watt született Skóczia Greenock községében ; kora ifjúságában igen gyönge volt s ennek köszönhette leginkább, hogy idejét azokra a kedvtelésekre s foglalatosságokra fordíthatá, mire épen hajlama ösztönözte. Minthogy a gyermekek zajos játékában nem osztozkodhatott, magára hagyatva folyton vizsgálódott, fürkészgetett. Beszélik, hogy már hat éves korában játékszereit más gyermekek módjára nem arra használta, hogy azokat felállogatva szemét rajtuk legeltesse, hanem arra, hogy kis szerszámgyüjteményével, melyet atyjától kapott ajándékba, szétszedegesse, majd ismét összerakja, vagy a tett megfigyelések után újakat készítsen. Sőt sikerült neki egy kis villamos gépet megszerkeszteni, melyen az akkor ismert villamossági kisérleteket ismételte s kortársait vele nagyon meglepte. Watt nem tartozott ama csudagyerekek közé, kik mindent mohón felkapnak anélkül, hogy az bennök hússá, vérré változnék, kik a külső alakiságot magukévá teszik anélkül, hogy a lényeg bennök csak egy gondolatot is keltene. 0 mindennek kutatta alapját s e csöndes elmélkedés, a folytonos vizsgálódás gyakran abba a gyanúba hozta, hogy szellemileg renyhe ember. Nem is villantak meg neki nagyszerű eszmék, de a mit látott, az agyában alkotó elemeire bomlott s földerült előtte eredet s következmény. Watt 19 éves korában Londonban Morgan mechanikushoz szegődött inasnak. Mig oda beért, tizenkét napot töltött utón s aliglia sejté akkor, hogy egykoron találmánya folytán ez utat majd tizenkét óra alatt lehet megjárni. Londonban csak egy esztendeig maradt, mire visszatért Glasgowba hol később mint mechanikus az egyetemen nyert alkalmazást. Abban az időben Adam Smith hirneves nemzetgazda tündöklött ott, ennek kedve telt Wattban s majdnem naponként meg- látogatá. Smith néhány barátja figyelmessé lett a fiatal, szorgalmas mechanikusra, s csakhamar Watt lakása gyűlő helyévé lett a tudósoknak s diákoknak. Egy Wattal benső viszonyban levő kortársa beszéli : «Engem mint a mathematikai s mechanikai tudományoknak kedvelőjét nehány ismerősöm vezetett be Watthoz. Egyszerű munkásnak véltem s látszólag olyannak is láttam ; de mennyire meg voltam lepetve mikor közelebb megismervén őt, benne tudóst találtam, a ki, noha nem volt nálam-