Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A hangszerek
292 A hangszerek. a cső belsejében nem rezgő rugalmas test, hanem lökődés által stíríttetik, ritkíttatik. A furulya igen egyszerű elven alapul s ebben rejlik tiszta, enyhe hangja, mely ugyan némileg beteges is. Egyszerűsége azonban zenei használatában nagy nehézségeket is okoz, mert összesen nyolcz likán legalább is harmincz hangot kell megszólatatni. E nehézségek egy részét megszüntették azonban a rá alkalmazott billentők, melyek azt is lehetővé tették, hogy a likak száma 14-re volt emelhető. Szűkre szabott terünk nem engedi, hogy kiterjeszkedjünk még a külömböző harmonikákra, akkordionokra, zenejátékművekre, hanem egyszerűen áttérünk a ze- nészeti hangszerek legnagyobbjára, az orgonára, melynek elvéről hogy nagy egészében mikép épül fel, fogalmat ad a 330. ábra. A levegő a fújtató lenyomásával a szélkasba sajtoltatik, a melyen a sípok állanak. A sípok aljában ki betolható kis átfúrt deszkácskák, a csuszókák a váltózékhámmal (Registerzug) vannak kapcsolatban. Azok kihúzása által a megfelelő nyilások jutnak a síp alá, mire ha a szellentőt a billentyűvel megnyitjuk, a szél azokba a sípokba tolul, melyek egyidejű megszólalása a változék sajátságos hangszínezetét teszi ki. A sípok száma némely orgonában a 7000 is rúg. Az anyag, a melyből készülnek, a legtisztább s legjobb ón.
