Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A telegraf feltalálása
A tengeralatti vagy földalatti vezetékek 253 ton érintkezésbe voltak a kabçlen át villamos hírezés útján. Mily izgalom fogja vala el az intézőket, ha egyszer valami eset miatt a telepen elmarad a jeladás ! — folyton attól a vészkiáltástól tartottak : «Elszakadt ! » s hogy évek hosszú sorának fáradalma s nagy összegek hasztalanul el lesznek temetve. Aug. 3-án az «Agmemnon«- ról legördítettek 134 mérföldnyi kabelt, s aug. 5-én reggeli 6 órakor kikötöttek a Doulus-öbölben ; kevésre rá jelenté az első sürgöny, hogy a «Niagara« is szerencsésen kikötött Uj-Foundlandban. Ez 1858-ban volt. Az előző évben ugyan így, de szerencsétlen kimenetellel kisérlették meg a lerakást. A tenger közepén, midőn ugyanaz a két hajó mintegy 1000 angol mérföldnyire volt egymástól, a kábelben folyvást váltott jeladások hirtelen megszűntek — a drót elszakadt volt s nem volt egyebet mit tenni a maradék megmentésére, mint a kabelt elvágni, hazatérni, hogy az örökre elveszett darabot ujjal kipótolják. Mint mondják e bajt az okozta, hogy a másik hajón a legördítő gépen valamit akartak módosítani, mikor aztán a kábel arról szakadatlanúl lecsúszamlott. Ennél fogva elszakadt a kábel s a másik hajó akarva nem akarva kénytelen volt a maga darabját ott hagyni. De ez egyszer a dolog szerencsésen sikerült. A mindkét hajó által megtett egész út s a már most drótvezetékkel összekötött távolság a régi founlandi Tritinity-öböl s irlandi Yalentia közt 1650 angol mérföldet tesz ki ; alattság mintegy 2050 mérföldnyi hosszaságban gördült le. A Trinity-öböltöl a hírezőt a szárazon a sziget másik oldalára vezettek és innen a vezetékkel az Aspy-öböl- ben a Bretonszigettel kötötték össze, tovább pedig Uj-Skócziába s Uj-Braun- sveigba vezették, a hol az amerikai hírező-hálózattal jutott kapcsolatba. A lerakás költségei mintegy 16 millió írtra rúgtak. — Viktoria angol királynő üdvözlő sürgönye, melyet az Egyesült- Államok elnökéhez intézett, 16 óra alatt jutott el rendeltetése helyére, mert a kábel tömege a vízben oly magatartást követett, mint a leideni palaczk, melyet előbb meg kell tölteni, hogy működését megindítsa. Fájdalom azonban nem tartott soká a vállalat sikere fölötti öröm , mert csakhamar kitűnt, hogy az ismét meghiúsult. A jeladások mindjárt az első üdvözlés után elhomályosodtak, egyre gyöngültek s végre egészen megszűntek. E kelletlen hallgatagság okait sokban keresték. De bárhol rejlett is, bizonyos volt, hogy az egyhamar el nem hárítható, s hogy a két államfő közt történt üdvözléscsere 1858 aug. 5-én a legköltségesebb híradás volt, minő valaha a földkerekén megesett. Szept. 1-jéig, mikor a kábel megtagadta a szolgálatot, egészben csak 129 sürgöny ment rajta Európából Amerikába s 271 fordított irányban. E rövid működése után ott hevert a tenger fenekén beiszaposodva. Az érdekeltekre nézve ez igen szomorú volt. A balsikerű kisérlet után azonban ismét merültek fel hangok, melyek a kísérlet ismétlését sürgették. Össze is gyűlt a kellő összeg s 1864-ben hozzá lehetett fogni az új alattság készítéséhez. A tett tapasztalatokhoz képest más szerkezetet adtak neki. A kivitelt magára vállalta a Glasz s Elliot angol ház, a hozzávaló vasdrótot szolgáltatta Webster s Horsfall Birminghamban. Az alattság állt hétszálú 292. ábra. Dynamométer s fékező készülék.
