Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A telegraf feltalálása
A telegraf feltalálása. A haj dánkori hírezés. Optikai liiradó jelek. Chappe hírezője. Története s szerkezete. A villamos hírezés. Coocke s Wheatstone. A tájolós s kettőstájoló hírező. Wheatstone mutatós hírezője. A föld kész vezeték. A chemiai hírezők. Morse rendszere. A hírező hivatalban. A vezeték. Tengeralatti kábelek. A kábel lerakása az atlanti oczeánban. Villamos órák. Alinak szükségessége, liogy fontos hírek lehető gyorsan jutattassanak el távol helyekre, a népélet fejlődésének már kezdetén kellett mutatkoznia. Támadásokat s egyéb veszélyeket a jó baráttal figyelmeztetőleg tudatni, vagy őket gyors segítség- adásra felhívni, végre örvendetes eseményeket közhírré tenni — erre alkalom nyílt, mihelyt az emberek egyátaljában egymással szorosabb törzsbeli vagy állami viszonyba léptek. Bajos is, vagy inkább lehetetlen, a telegrafia,- illetve a távolba írás első nyomait kifürkészni (r;j7s = a távolba, messze, s ypa<p£iv= írni). Az először alkalmazott eszközök egyébiránt minden népnél oly természettől- valók voltak, hogy föltehető, hogy majdnem mindenütt hasonlóképen alkalmaztattak. Kiállított őrük kiáltották egymásnak oda a híreket'vagy messzire látható jelekkel: tűzzel, lobogókkal, füstoszlopokkal s ilyf. tudatták egymással valamely előrelátott esemény bekövetkezését. Darius Hystaspes persa királyról mondják, hogy birodalma legtávolabb tartományaiból fővárosáig hangosan kiabáló embereket állított ki a magaslatokra, kik egymásnak adták tovább a hírt. A «királynak fülei» által, ez volt a nevök, 30 napi járó földről érkezett meg a hír egy nap alatt. Aeschylos «Agamemnon» czímű szomorújátékában említi, hogy a győztes neje a Trója bevételéről szóló hírt még ugyanazon éjjel jeltűzekkel tudta meg noha 70 mérföld távolságra volt s köztük az aegaei s myrtoi tenger. A távolba hiradók állomásai ez alkalommal Troasban az Idán, Lemnosban a Hermaeosón, Athoson, Eubö- ában a Makistoson, Böotiában a Mesapioson, a Kithaeronon, Megarisban az Aegi- blanktoson és Argolisban az Arachnaeoson voltak elhelyezve. Perseus király, Herodot elbeszélése szerint, valóságos telegrafvonalokkal birt, melyeken fáklyajelekkel adták tovább a hírt, s Hannibal állítólag állomáshelyekül erős tornyokat építtetett Spanyolországban s Afrikában. Mondják, hogy Kleoxenes s Demokritos (Kr. e. 450 évvel) betűrendszerben adtak hírt fáklyákkal. Nevezetesen beszélnek egy sakktáblaszerű készülékről, melyen az abécze 25 betűje öt vízszintes s öt tetőirántos sorba volt helyezve, úgy, hogy mindegyikök fáklyákkal vagy nappal lobogókkal volt megjelölhető. Végre fadarabok is szolgáltak távoli hírezésre, melyeket tornyokon rudakra húztak fel vagy bocsátottak le. Hogy a hajókon ma is lobogó- s lámpajelek vannak használatban, a dolog természetében fekszik. Nagyobb haladást csak a 17. század harminczas éveiből jegyezhetni föl, mikor Worcester angol marquis (1633) optikai jelző liírezőt írt le, melyet A inon tons (1663) süket franczia tovább fejtett ki. 1684-ben Hook angol azzal a találmányával állt elő, 30*
