Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A galvánosság, villamos világítás s galvános másolás
nos telep igenlő sarkával összekötő. A tagadó sarkot e tönkő egy üregébe vezette, melyet kénesővel töltött ki. A tagadó sarkon kiváló kalium, mely előbbi kísérleteknél mindig elégett, a kénesőben most oly testre talált, melylyel vegyülhetett s mely a levegő behatása elül óvta. Kaliumfoncsor képződött, a melyből Davy aztán a káliumot a kéneső párolásával elszigetelte. A sók, e bonyolult chémiai vegyületek, melyek mindegyikében már két összetett test egymással egy új harmadikká vegyült, mindamellett szintén szétbontat- nak, csak folyékony állapotba legyenek hozhatók, úgy, hogy abban a két sark közti vezetést felvállalhassák. Molekuláik ekkor előbb a két legközelebbi alkotó részre : savra s aljra bomlanak, melyek a megfelelő sarkhoz húzódnak ; ez alatt itt is azonnal továbbat bomlanak szét, úgy hogy a két villamúton az ellentétes elemek kiválnak. Ha pl. kénsavas rézgálicz oldatba bemártjuk a telep sarkvégeit, az igenlő végen apró oxygén buborékok szállnak fel, mint a mely test leginkább tagadó természetű, a tagadó végén pedig a leginkább igenlő test, a fémes réz válik ki. A kénsav az igenlő sarkhoz húzódik s itt, ha alkalma van, annyi fémes rezet old fel, a mennyi a tagadó sarkon vált ki. E jelenségek nevezetes művészszé avatták a természetet, a mennyiben e rézválományok összefüggő, szilárd s mégis oly finom s gyöngéd réteget adnak, mely mindazokat a domborúlatokat s homorulatokat a legszabatosabban másolja le, melyeket a tagadó sarkon elő talált. Ezt az ipari hasznavehetőséget nevezzük galvános másolásnak, galvanoplastikának. A hajdankori egyiptomiakról állítják, hogy e művészetet mar gyakorolták, következtetik ezt abból, hogy az egyiptomi sírokban nagy alakokat, edényeket stb. találtak igen vékony rézből, továbbá fakészítményeket nagyon gyönge rézbevonattal, melyekről azt tartják, hogy galvános árammal készültek. Bizonyos az, hogy mi e találmányt csak ez évszázadból keltezhetjük, a mikor ez tudattal és a pontosan felismert folyamat alapján képez- tetett ki tökéletesen. A galvános másolás találmánya két férfinak tulajdonítható : a potsdami születésű Jacobi-nak Szt. Pétervártt s az amerikai Spencer-nek Liverpoolban, kik egyidejűleg s egymásról nem is tudva, érlelték tetté azt a gondolatukat, hogy a tagadó sarknál kiváló rézzel bizonyos idomokat vonatnak be. Ügy látszik, mintha Jacobi (1838-ban) ért el előbb kedvező sikert, legalább őt tekintik a gyakorlati módszer feltalálójának. Az orosz kormány őt első galvános másolatának előállításáért 25.000 rubellel jutalmazta. A galvános másoló készülékek nem egyebek mint galvános lánczok rendesen czink s rézből, melyek tagadó sarka kénsavas rézgálicz oldatba, igenlő sarka ellenben hígított kénsavba van mártva. Mindkét folyadék egymástól el van választva likacsos közzel : állati hólyaggal vagy agyaglappal, mint azt a 263. ábra mutatja. Nehány garas árán mindenki maga is készíthet magának ilynemű készüléket. Egy hengeres , úgynevezett befőző üvegbe teszünk egy nyilt fahengert, akár egy kerek feneketlen dobozt, úgy hogy köröskörüle bőven maradjon vagy IV* centimeter térköz ; erre veszünk egy darab disznó- vagy marhahólyagot s fenéknek jól erősen oda kötjük a dobozra. Az alsó edény a tagadó sark befogadására szolgál, a likacsos fenekű az igenlő sarkéra ; az előbbit tehát rézgálicz-oldattal, az utóbbi hígított kénsavval (30—40 rész víz 1 rész kénsavra) töltetik meg ; ekkor a hólyagos edényt úgy akasztjuk az üvegbe, hogy mindkettejükben a folyadék körülbelül egyenlő magasan álljon. Ha már most a rézoldatba rézlemezt teszünk, melyhez vezetőül réz- vagy sárgarézbádog szelvény van forrasztva, vagy pedig csak rézdrót van jó ráerősítve ; ha továbbá a kénsavba czinklemezt függesztünk, mely a fönebb leírthoz hasonló vezetővel bir, és mindkét vezetőt végül szorítócsavarral kötjük össze, a lánczot hely220 A galvánosság, villamos világítás s galvános másolás.