Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A galvánosság, villamos világítás s galvános másolás
218 A galvánosság, villamos világítás s galvános másolás. tiik levő szigetelő vegyület felszíne megömlik, elpárolag, s lassankint kivetkezteti a két szénrudacskát, tökéletesen úgy, mint a gyertya faggyúja, sztearinja kitárja a beit abban a mértékben, a hogyan az égés fölülről lefelé balad. E módon a szenek égési melege a Jablockkoff-féle villamos-gyertyánál (bougie-électrique), a szigetelő vegyület megolvasztására s elpárologtatására fordíttatik. E vegyület lebet különféle leginkább a kaolint vagyis porczellánföldet tartják legalkalmasabbnak, de használhatni e czélra : homokot, üveget, lakkot is. A második haladás az volt, hogy a közönséges szén helyett a fönnebb ismertetett Bunsen-féle elegyet vették alkalmazásba. A harmadik s fő haladás végre, mely a sikert a jövőre való kilátással biztosítja, hogy a villamos telepet mechanikai villamosság-gerjesztőjével helyettesítik. A teleppel a villamos fény nem tudott kikerülni a chemiai műkonyhából, de lehetővé tette ezt a delejvillamos gép. A delej-villamosság lényegéről s hatómódjáról a következő czikkben bővebben foglalkozunk, itt csak annak a megemlítésére szorítkozunk, hogy a delejvillam gépekkel valóságos villamos áradatot lehet előállítani, de egyszersmind oly túlságos fényt is, melyet az emberi szem meg nem bir. A brüsszeli akadémia egyik kitiinőbb fizikusa, Plateau, megvakult tőle. A fö feladat tehát már most az volt, e ragyogó pontot több apróra szedni szét. Ennek megoldásán sokan törték magukat. Le Roux a párisi műegyetem fizikusa ki is eszelt oly készüléket, mely lehetővé teszi, hogy egy villamgerjesztöből több szabályzó nyerjen világot, de ennél még egyszerűbb szerkezetet talált fel szinten Jablochkojf, kinek megosztott villamfényével legközelebb eszközöltek Páriában kísérletet, s melyről a lapok a következőleg emlékeztek meg : «Tegnap (1878 febr. 16-án) először volt megvilágítva villamos fénynyel a dalműház előtti tér. Ezt eddig nyolcz négy-négyágú légszesz kandelabrom világítá meg, azonkívül az operaház tövében is áll két többágú lámpaoszlop. Tegnap a légszeszt nem gyújtották ki, de a nyolcz oszlop mindegyikére egy-egy, kettőjére pedig három-három bágyadtra köszörült üveggel ellátott lámpát alkalmaztak, melyekbe több nyaláb kaucsuk-cső torkolott, melyek egymással s egy villamos forrással is álltak kapcsolatban. Mintegy esti 10 órakor kigyujtották a 1 i villamos lámpát, egyszersmind pedig a dalműház lépcsőjét, előcsarnokát a rendes sárga légszeszszel világíták ki. A feltárult látvány tündériesnek mondható. Nem lehet mondani, hogy a megvilágítás nappali volt, mert a napfény nem kelt oly ellentéteket s árnyalatokat, minő itt látható volt. Az operatér közepén állva, kétszáz lépésnyire a legkisebb tárgyat is tisztán föl lehetett ismerni az aszfalton. De azon túl minden feketének tiint fel, mintha a boulevardok s az Avenue de l’opera, melyek ezernyi gázlánggal vannak megvilágítva, teljes éjbe lettek volna burkolva. A verő eziistfénytöl vakított szemnek a légszeszlángok, ha nem is égtek távol, fátyollal tetszettek bevonva lenni, s mintha feketített sugarakat lövetnének. A boulevardoknál kevésbbé kivilágított Bue de la Paix egész homályos volt és hátteréből egy kísértet emelkedett ki a sötétségből, mely nagynehezen a Yendőme-oszlopnak ismerszett föl. Mind e különböző árnyéklat azonban egygyé látszott ölelkezni, mihelyt a szemlélő az operatérről az Avenue del’opéra-ról vagy még inkább ha a Place du théâtre françaisrôl tekinté. Az operaház arany- s ezüstfénytől látszott elárasztva. Acsudáslátványtéjfélkor bizonynyal 100.000 embernél több nézte, hogy a villamos lámpák vakító fényében gyönyörködjék. » 261. ábra. Villamos lámpa.
