Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A szélmalom és csavarhajó
A lejtő. 13 uj. De még a közönséges csavar sem végső alapja a kérdésben levő tüneménynek, sőt inkább ennek egy még egyszerűbb gép szolgál alapul : a lejtő. Az oly síkot, mely a vízszintes síkkal szögbe hajlik, lejtőnek mondjuk. Mindenki tudja, hogy a kocsit annál nehezebb vontatni, mennél meredekebb az útja ; de annál könnyebb, mentői kevésbbé rézsentes, vagy mennél nagyobb a hossza az útnak, a melyen a legyőzendő emelkedés eloszlik. Ennélfogva, mivel az állatoknak, úgyszintén a lokomotivoknak győzössége bizonyos határral bir, csak meghatározott szögfokig lehet az utakon s vaspályokon felkapaszkodni és ha az emelkedés meredekebb, akkor vagy kigyódzó vonuló útépítés (szerpentin, kanyargóut, 6. ábra) által kell a lejtősséget nagyobb hosszúságra elosztani vagy egyéb segédszerről kell gondoskodni, pl. kocsik felvontatásához erős kötelekről, melyeknél fogva a magasságban álló gőzgép fel vonszolj a azokat. — Ha az emelkedés egyre nagyobbodik, végre is tetöirá- nyossá lesz az, s ez esetben valamely teher felvontatása a legnagyobb erőfeszítést igényli. Az ellentállás nagysága, melyet a lejtők különböző hajlása valamely teher tovább mozgatása elé vet, igen könnyen meghatározható. Ha t. i. a 7-ik ábrában az ABC háromszög a lejtő átmetszetét tünteti föl, melynek talpa BC, magassága AC, hossza AB és melynek emelkedését a hosszúságnak magasságához való aránya fejezi ki (AC : AB) akkor a megindítandó terhet (x-ben s ennek súly- nagyságát GD vonal által képzelhetjük kifejezve. A nehézkedés,a vonzó erő, a terhet a GD tetőirányos vonalban igyekszik a föld felé vonni ; az AB lejtő azonban a közetlen leesésnek ellentáll, a teher rajta nyugszik. Ez által a nehézkedés egy része a mozgásra nézve hatástalanná lesz és nyomásként hat az alzatra; a lecsúszás csak a fenmaradó erő által történhetik meg. E maradékot a lovak vagy lokomotivok vagy egyéb más mozgatók erejével, melyet a Qu vonal irányiban képzelünk, kell legyőzni. Az már most a kérdés, mily nagy e maradék rész? Emlékezzünk az erők egyenköziijéről mondottakra, hogy minden erő két más, ugyanegy pontban támadó erő eredőjének képzelhető, s akkor a GD vonalat csak a DFGE egyenköz átlójának kell tekintenünk, hogy a GE és GF oldalvonalokban a keresett hányadot megtaláljuk. Az erő t. i. megoszlik a lejtőre gyakorolt GF tetőirányos nyomásra és a GF vonzó erőre, melynél fogva a teher a lejtőn lesikamlani igyekszik. Ha az utóbbit meg akarjuk gátolni, a GF-\e 1 fölérö erőt kell vele szemben működtetnünk. Ha ez az erő nagyobb, követi ezt a teher s A magasságba jut fel. Egy ábránkra vetett pillantás mutatja már, hogy a vontató erőnek nem kell oly nagynak lennie, mint a teher eredeti súlyának, s ha épen e szempontból nézzük a 8. ábrát, látjuk, hogy az emelkedéssel a teher lesikamló törekvése csökken, ellenben a nyomás a lejtőre gya6. ábra. Lejtő (kanyargó ut). 7. abra. Az erő ható módja a lejtőn.
