Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - A bádog feldolgozása és az aczéltoll gyártása
82 A bádog feldolgozása és az aczéltollgyártás. zahle) rákarczoltatott. Rendesen előforduló készítmények számára már kész mintákkal (Patrone) bír a bádogos. Mit a metszésnél az ollóval nem lehetett elvégezni, most a kalapács és vésii intézi el. A bádogot egy ón s ólom ötvözetű lemezre vagy bizonyoz esetekben egy közepén áttört korongra teszik és a tetőirányosan alkalmazott vésiivel nyomról- nyomra követik a rajz nyomait. A kalapács és vésii átlyukgatások készítésére is szolgál, ha azok egyszerű alakúak ; kicsiny és sokszerü alakú kimetszéseket kiverő- aczélokkal végeznek. Ezek különböző alakú aczélrudacskák, melyeket úgy szegeznek a bádognak, mint a vésüt, melyekre aztán a kalapácscsal ráütnek. Némely esetekben e szerszám cséves és ható vége ki van élesítve. Ez alakban a bádogos vágónak (Hauer) nevezi ; ez valóságos metszéssel választja ki a bádogrészecskét és fölveszi üregébe. — Körkerek bádogmetszésre, minő nevezetesen edényfenékhez kell, újabban itt-ott köröző gépollókat használnak. A kiszabott lapos bádogból már most különböző módon alakíttatnak a munkadarabok : részint kereken hajlíttatnak és széleiket forrasztás (Löthen) vagy korczolás (Falzen) vagy aklálás által kötik össze, részint kiverés, hajtás által alakíttatnak. A forrasztás legtöbbször alkalmazott összekötő módszer ; anyagul ón használtatik, de legtöbbször ón- és ólomkeverék, melyet gyors-forrasznak (Schnell-Loth) neveznek. Az aklálásról bővebben szóltunk a gépgyártásnál ; a korcz vagy fáncz, mely leginkább főzőedényeknél, víztartóknál, kályhacsöveknél és a födélrakásnál jő alkalmazásba két bádogszélt aklálás meg forrasztás nélkül köt össze. Yan egyszerű és kettős korcz. Az elsőnél mindegyik bádogszélt magában korczolnak vagyis egy keskeny szegélyt lehajlítanak, aztán a két korczot egymásba akgatják és a kalapácscsal összeverik. A jobban kapcsoló kettős korcznál szintán megtörténik az összeakgatás, de ezt még egy, a szegélyeknek másodszori lehajlitása követi. E korcz vagy derékszögben fennáll vagy lekalapálják ; az egyik a fennálló, az utóbbi a fekvő korcz. A haj lit ás. A bádogtáblák vagy szalagok kerek vagy tojásdad összehajlítása többnyire kellő nagyságú szarvasüllőn (Sperrhorn) történik fakalapácsok, sulykok ütései alatt. A szarvasüllő "J" alakú, melynek szarvai különböző fogatúak. Ha a munkába vett tárgynak síma felszint kivánunk adni, a szarvasüllőt vékony bőrrel, posztóval, papírral stb. kell bevonni és síma vaskalapácsot alkalmazni. Ez által eltűnnek a felszínről az ütésnyomok s egyéb egyenetlenségek, melyeket a puha aljazat vesz magába. Hosszú és szűk míveknél a szarvasüllő helyett tövist, azaz bunkót használnak, melyet a csavarsotúba vízszintesen befognak. Egyenszögii hajlításoknál, mit a bádogos élfosztásnak (Abkanten) nevez, a bádogot vagy az üllő széles szögletén ütik, vagy a liajlitóvasat (Umschlageisen) használják, mely vésü alakú s élével felfelé állva tőkébe van erősítve. E vasnak tompa ormóján alakítják a bádogszögletet kalapácsütésekkel, melyek nyomát az egyengetőkalapácscsal (Schlichthammer) végül elsimítják. A hajlítóvason képezik a teljes hajlítékot is, azaz egy többé-kevésbbé széles szegélyt kalapácscsal befordítva levernek az egyik bádogoldalra. Ezzel különösen az edények szélének adnak szilárdságot. Még inkább nyerik pedig ezt, ha a hajlítékba huzalt tesznek ; a bádogot ekkor sulykokkal ráverik és az egészet végül fényelőkalapácscsal kikerekítik. Ha a hajlítóvas ormója (Kante) nem egyenes vonalú, hanem íves, akkor karimavas (Börteleisen, bordoire) a neve. Ez arra való, hogy vele a kerek bádogfenekeken karima, azaz keskeny szegély hajlíttassék fel, mely az edénynek fenekével való összekötésére szolgál. E szegély felkalapálása a karimavason, a kerek bádog lassú forgatása mellett sulyokkal történik. Egy mindenütt egyenlően széles, élesszögletü és síma karima alakítására már ügyes kéz kell.
