Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A Dagnerrotypia s fényképirás
A száraz eljárás. 303 A maradandó fényképek. A mi fényképeink napigvalók. A világosság által keltve, ismét elenyésznek a világoson. E mulékony természet sokféle kísérletre adott alkalmat, hogy tartós lenyomatokat létesítsenek. Ámbár ez nincs még teljesen elérve, nem kételkedhetni a feladat megoldásán. 171. ábra. Több tárgyüvegü kamara. Talbot, a Talbotypia feltalálója volt első, ki a kettó's cliromsavas kálinak azt a sajátságát megfigyelte, hogy szerves álladékokkal, minő a gelatine, fejérje, mézga stb. a világosság befolyása alatt feloldhatatlan vegyületet képez. Poitevin e tényt felhasználta érzékeny papír készítésére, mikor is a papirt valami szerves anyaggal tele itatta, melybe chromsó is volt keverve. Megszáradás után a papirt egy negativ lemez alatt megvilágítá s aztán nyomófestékkel bevonta. Vízbe mártásra a világosságtól nem ért helyek a feketítést elveszítik, mert ezt a víz feloldja ; ellenben a világosság által változást szenvedett részeken a feketítés ott tapad s pedig annál jobban, mennél jobban hatott rájuk a világosság. Hasonló elven nyugszik Pouncy szenes eljárása. A kettó's elírom - savas kali telített oldatát elkeveri arab mézgával s finomra dörzsölt növényszénnel s e keveréket ecsettel egyenletesen rákeni a papirra, mely a megvilágítás után vízben kimosatik. Mind azon a helyen, hová a világosság nem hatott, a keverék oldható marad s a szénnel együtt a víz által lemosódik, míg a világosság által oldhatatlanná vált szerves anyag a szenet is visszatartja. Mind e módszerek ugyan elenyészhetetlen képeket szolgáltatnak, melyek azonban nem bírnak a chlórezüstképek szép színezetével s élességével. Ezekhez közelebb járnak Niépce St. Viktornak, a fényképírás feltalálója unokájának uranképei. A . !... , . J J 1 Az üveglemezeket ovo Az ezekhez való papirost nem kell külön előkészíteni, csak szekrény, néhány napig sötétben kell tartani. Érzékenynyé aztán az által teszik, hogy néhány perezre lepárolt vízben oldott salétromsavas uranoxyd oldatába mártják s aztán sötétben megszárítják. Az így készült lapok soká érzéketlenek maradnak. Ha a napra mintegy 10 perezre s az árnyékba vagy egy órára kitétetnek a negativ alá, gyönge kép dereng rajta, mely eczetsavas ezüst, oxyd fürdőbe mártva
