Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A Dagnerrotypia s fényképirás
292 A Daguerreotypia s fényképirás, már említésre méltó eredményeket ért el, de igen bonyadahnas s bizonytalan eljárásba bonyolódott, emez még semmi különös haladást nem tett ; de mikor mindkét férfi 1829-ben egyesült, Daguerre lelkesedéssel kapta fel Niépce eszméjét s egészen új eljárássá dolgozta fel, melylyel a rég kutatott művészet aránylag könnyű és egyszerű munkává lett. Niépce kisérletei 1814-ben vették kezdetűket ; sokat dolgozott gyantákkal, különösen földszurokkal, melynek a világosságon öltő sajátságos magatartását ő fedezte föl s melynek segítségével üvegen s fémlemezeken 5—6 óra lefolyása alatt rézmetszetek oly másolatait nyerte, melyek az eredetivel fölértek s melyeket beétetés által nyomásra alkalmassá ügyekszett tenni. Niépce a földszurkon kivül tanulmányai folyamában ezüstlemezeket is használt, melyeket jodgözökkel tett érzékenynyé. E kísérletet kapta fel Daguerre s czélt ért. Niépce 1833-ban halt meg, s 1839-ben Daguerre annyira volt találmányával, hogy kiállhatott vele a nyilvánosság elé. A franczia kormány Arago s Gay-Lussac indítványára megvette, adván Daguerrenek 6000 frank évi járadékot, Niépce fiának 4000 frank jutalmat. Arago erre 1837. aug. 10-én a tudományok s művészetek akadémiájának közülésén kijelenté, hogy e találmány « az egész világnak adott ajándék.» És a világ e váratlan szép ajándékot bámulattal s örvendő újongással fogadta. Daguerre találmánya ezüstözött lemezekre fölvett képek készítésére szorítkozott s a művészet ez ága még most is feltalálójának nevét viseli, míg photographia alatt az üvegre, papírra s egyéb anyagokra eszközölt összes fényképirást értjük. Az új művészetnek azonban még két lényeges liija volt, melyekről azonban csakhamar tettek, mert minden országok tudósai s szakavatottjai minden igyekezetüket az új találmány kifejlődésére fordították. Minthogy Daguerrenek egy kép fölvételére 20 perez kellett, arczkép fölvételéről s ilyekről nem lehetett szó, míg 1840-ben Claudet a bromban a jodot hathatósan támogató szert talált, a mely a lemez érzékenységét már most alig reméllett fokig növelte, sőt a fölvétel néhány másodpercz alatt eshetett meg. A képek azonban nem voltak tartósak, elenyésztek, ha nem tétettek üveg alá. E hibáról Fizeau cliemikus tett, feltalálván azt a csudás hatást, melyet a chlor - arany a rögzített képre gyakorol. A kép ez által nemcsak megkötődik, hanem kellemetlen tükörfényének egy jó részét is elveszíti. Hat hóval Daguerre föllépte előtt Talbot a londoni királyi társasággal azt tudatta, hogy ő «photographiai» rajzokat papirra vett fel. De mivel bővebb leirást nem adott róla, nem igen részesült találmánya figyelemben. Talbot ezen nem csüggedett el, hanem még több buzgalommal törekedett, az'általa «kalotypia »-nak (szépnyomásnak) elnevezett találmánya tökéletesítésén, mi sikerült is. Találmányának kiválósága az, hogy eljárásával a fölvett kép számtalan példányban többszörösítliető. A szép eredmények azonban nem lettek volna lehetségesek, ha az optikusok nem nyújtanak segédkezet. A camera obscura berendezését s az üveglencsék készítéséről a III. kötetben lesz szó, s az olvasót oda titaljuk. A fény képiró készüléke nem más mint javított camera obscura. Egy ilyet egyszerű alakjában a 156. ábrában mutatunk be. A B szekrényben egy másik A szekrény ki-be tolható. Hogy az utóbbi határozott állásban meg legyen erősíthető, a H-vel összekötött D deszkában egyhasadék van, és az A szekrényen egy rézpánt, melyből a hasadékba szorítócsavar nyúlik le, mely az A szekrény ki- s be156. ábra. A fényképiró camera obseurája.
