Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A gyújtószerek feltalálása s a villó
A villós gyújtók gyártása. 289 mártják. Az álladókból elegendő tapad ez által rájuk. De mivel a gyújtóanyag magában nem volna elegendő arra, bogy a fát lángra gyújtsa, könnyen gyűlő anyagot kell alája tenni, melyet legelőbb kigyújt, s mely a fa égését megindítja. A legtöbb esetben ez aljanyag a kén ; ezzel bevonják a faszálak végét és csak erre tapasztják a villós keveréket. A finomabb gyújtószálakhoz a kén helyett stearin - savat, parafint, viaszkot stb. vesznek, s még azzal fokozzák a fának gyúlóságát, hogy a szálak végét neki tartva azt izzó vaslemeznek, annyira kihevítik, hogy az barnásodni kezd. Bármily eljárás követtessék is, a fő czél minden esetben az : lehető nagy száméi szálakat egy időben látni el a gyúlóanyaggal, hogy lehetőleg egynemű gyár- tomány készüljön. Ettől fogva a szálakkal nem egyenként, hanem tömegesen bánnak el, mi czélból egymástól kellő távolságban igen nagy mennyiséget foglalnak össze egy keretbe. Ily keret áll mintegy 30 centim, hosszú s 5—8 centim, széles kis deszkákból. Az egyik oldalon e léczek csupa apró, harántos rovátkokkal vannak ellátva, melyek mindegyikébe egy szál jut : a másik oldal flanellel van borítva, úgy hogy, ha léczet léczre halmoznak s egymásra szorítanak, a szálak a rovátkokban ne igen mozoghassanak. Ha a keret meg van telve, vagyis ha a megfelelő számú léczek egymással összeköttettek, sík lapon verdesik, hogy a szálak végei egyenlően állj a 154. ábra. A szállak beolvasása a keretbe. 155. ábra. A szállak megmártása a gyújtóanyagba. nak ki a keretből s csak annyira, hogy a folyós kénbe vagy az olvasztott stearinsavba mártatkassanak. Hogy a szálak nagyon meg ne mártódjanak, az olvadt anyag egy teljesen vízirányos serpenyőben van, s csak annyira fölözi annak fenekét, a menynyire a szálak bemártatandók. A keretet tehát a serpenyőbe beállítják a fölöst lecsepegtetik s mihelyt megszáradt a szörp vastagságú villósállományba nyomják, mely edényének szintén csak fenekét borítja el. Hogy a gyújtószálak megszáradjanak, a kereteket mérsékelt melegségű szobákban tetőirányosan íelakgatják. Hajlott állásban a folyékony gyújtóanyag egy oldalra húzódnék s csupa rendellenes szál kerülne mit pedig amúgy elhárítanak, mert az anyag ez állásban a szál fejét borító csöppé gyiil így meg. Ha a fejet még fényesnek is akarják, akkor a megmártás még harmadszor is megtörténik, ez úttal fényes firniszben. A még hátra levő munka : a keretek szétbontása s a szélek csomagjába. Minden gyárnak meg van a maga különös csomózási módja. Mig az egyik gyártományát fatokba zárja, a másik papirhüvelylyel éri be, s ismét más papír vagy falemez dobozt használ. Ez egyszerű kezelésre azonban kár volna a szót vesztegetni, elég, Tulálmányok könyve. II. q<7
