Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A gyújtószerek feltalálása s a villó
286 A gyújtószerek feltalálása és a vilió. A vilió hováfordítása nem nagy körű, Az orvosszertárakban néhány s ritkán használt készülvény részét teszi ki; gyakrabban használják a patkányirtók, kik vízzel, lisztpéppel, czukorral, zsíros s jószagú ólomvizből keveréket készítnek, melyhez kevés viliót is adnak. Ez anyagnak nagyon mérges volta az ily gyuro- mányt a férgek igen hathatós irtószerévé teszi. Ez alkalmazási módok azonban csekély jelentőségűek. A fő villófogyasztók a gyújtógyárosok s ezzel visszatérünk tulajdon képi tárgyunkra, a tűzgerjesztő szerekhez. A villós gyújtók. A viliónak gyújtószerül való alkalmazására tett első kísérletek igen bonyolult készülékek voltak, minek oka az volt, hogy még nem tudták meggátolni, hogy a vilió a légköri levegőben önkényt meg ne gyúladjon. Ilyenek voltak a turini villancsok (Turiner Lichtchen). Ezek kis üvegcsőből álltak, melyek egyik végükben elzárva golyóvá bővültek s itt kevés vilióval voltak megtöltve. A cső másik végét viaszos bél zárta el, melynek vékony vége gyúlékonyságának emelése miatt kén- s kámforporral volt behintve s a villógalacsinba volt beolvasztva. A tüzet vele úgy gerjesztették, hogy az üvegcsövet ott, hol golyósodni indult, összetörték. Már az ez által támadt csekély dörzsölés s a légköri levegő ráhatása által meggyúlad a vilió, mely ismét a belet gyújtá ki. De e szerkezet igen költséges volt, s a nagy közönség igényeit ki nem elégítheté ; mindamellett sok idő telt még bele míg a mai villósgyújtók előállítása feltaláltatott. VillÓS gyújtók. Bizonyossággal meg nem állapítható, kinek villant meg agyában először az a gondolat, hogy a Congrev-féle gyújtóban a kén- antimont vilióval kell helyettesíteni. A francziák Derosnet (1816) nevezik a villós gyújtó (allumette phosphorique) feltalálójának, az angolok John Walker chemikusnak tulajdonítják a «Lucifer matsches»-ok találmányát. A németek kettőt is dicsőítenek mint feltalálót : Phreshelt, ki állítólag Bécsben már 1833-ban készített villós gyújtókat, és Molclenhauert Darmstadtból. A nyugati mívelt nemzetek a villós gyújtó feltalálójának dicsőségéért való versengésébe mi magyarokul is belé szólunk, és Irinyi János cliemikus honfitársunkat, Irinyi József iró testvérbátyját, mondjuk feltalálónak. A «Vasárnapi Újság» 1863-dik évfolyamában a szerkesztő által felszólíttatván Irinyi János nyilatkozatra, mi való van abban, hogy neki tulajdonítják a villós gyújtó feltalálását, Irinyi maga nem nagy súlyt fektetve arra, hogy ő a feltaláló, így adja elő a feltalálás történetét: «Midőn a bécsi politechnikum vegytanára az ólom másodoxidjáról (Bleihyperoxyd) tartott felolvasást, mely oxyd az ólompír (miniom) s közönséges választó vízből áll elő, felolvasása közben kénvirággal dör- zsölgette az ólomoxydot mozsárban, azt ígérve a figyelmes hallgatóságnak, hogy a kén meg fog gyúlni, de ez nem történvén, nekem hamar az jutott eszembe, ha kén helyett viliót vett volna az már régen égne. Ebből áll a találmány.» Irinyi erre elmondja, hogy haza menet beszerezte, a szükséges kellékeket, a viliót forró vízben megolvasztá, rázás által szemcsésíté, hűlés után a megmért ólomoxyd barna porá‘ill! iillll'IMH' 152. ábra. Az alaktalan vilió előállításához való készülék.
