Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A gyújtószerek feltalálása s a villó
Aczél, koha, tapló. 279 két okozhat. A kocsi tengelyei füstölögnek, ha nincsenek megkenve ; egy darab fém, ha kövön köszörüljük, az izzásig lievülhet. Mind e hő tüneményeinek alapja a dörzsölés. Nevezetes tény, hogy a mechanikai erő hővé változtatható, s viszont, mint a gőzgépben, a hő mechanikai erővé; első eset a dörzsölésnél áll elő. Az erő eme átalakulásának törvénye csak az utóbbi években födöztetett föl, pedig az első emberek, kik tüzet gerjesztettek, ennek alkalmazását már szemmel tartották. Föl kell tennünk, hogy az első tűzgerjesztő szer dörzsölésen alapult, és mint ma is a természet embere két fahasábot dörzsöltek e czélhől egymással. A ki azonban az olvasók közül netalán szivarát akarta meggyujtani két ilyen fahasáb dörzsölés eszközölte tüze mellett, hizonynyal nehézségekkel találkozott. A dolognak ugyanis meg van a maga módja, mely abban áll, hogy a fahasábok mozgásának egymás fölött lehetőleg gyorsan kell történni, s úgy hogy a dörzsölés folytatása ne vegyen nagyon erőlködést igénybe. E czélból e tűzgerjesztés e módjához következő szerszámot használták : egy 15—20 centin, hosszú lágy fából való deszka vagy fatönkő felszinén több félkörü mélyedésekkel bírt, melybe 2—3 ctm. vastag keményfarudat feszítettek. A deszka likait könnyen tüzet fogó taplóval, korhadt fával vagy ilyesmivel tölték meg s a faradat ebben gyorsan keringő mozgásba hozták vagy a kezekkel sodorva, vagy helyesebben azzal, hogy íjra feszített zsinórt tekertek körűié, melynek ide-oda rántásával a sodrást eszközölték. Míg a deszkát a lábakkal tárták helyhez kötve s egyik kézzel a zsinórt mozgaták, a másikkal a dörzsölő- rudat egy másik fadarabbal a végett tárták helyben, hogy a mélyedésből ki ne ugor- jék. E sodrás által keletkeztetett hő elegendő hogy a tapló tüzet fogjon s a gyönge szikrák gyorsan lángra kapnak, ha száraz széna, szalma s ilyf. a fadarab köré csavartatnak s csóválással élénk légliuzam- nak tétetik ki. E tűzgerjesztő nem volt tökélete sbbithető. Aczél, koha, tapló. E tűzgerjesztő szer, mely még néhány éve a legműveltebb nemzetek házánál volt található, kétségtelenül a legrégibb tűzgerjesztő az előbb említett után. Itt szintén a karok mechanikai ereje az, mely dörzsölés által hővé változtattatik. Az aczélon az élesélű kovát (tűzkövet) gyorsan úgy végig ütik, hogy a metsző élek és a mozgás gyorsasága az aczél felszínéről apró szilánkocskákat gyalulnak le, melyek, mert a dörzsölés által nagy fokra hevítvék, mint izzó szikrák hullnak le s ha a taplóra esnek, ezt kigyujtják. A taplónak feladata a sziporka rövid tartamát meghosszabbítani, úgy hogy azon kénfonalat vagy más tüzetfogó testet lehet meggyujtani. A magyar földmivelő nép itt-ott máig is pipáját gyújtja meg vele. Hadd mondjunk e helyütt még egy-két szót a taplóról, mikor, bármily elterjedt volt az előtt nem messze ideje annak, hogy csak az elmosódó ifjúkori emlékezetbe lesz vésve. A taplót a pileati fajú gombákból készítik, mely kivált öreg bükk-, körte- s almafákon, bőven s gyakran nagy példányokban fordul elő. E gombák többnyire félkúpos- vagy pataalakuak, melyek hegyükkel lefelé állva a fák törzseihez látszanak tűzve lenni. Felszínük barna vagy szürke s középlő barázdákkal vannak ellátva, melyek a gombák éveinek korát mutatják. Ámbár a tapló élődieskedve a fenyőfákon is előfordul, mégis a lombfákon növőt becsülik többre, mert sejtszövete finomabb, tömöttebb s 143. ábra. Tapló.
