Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A kén ipara
A kén nyerése. 269 kel váltakozó kőzetekből törik 40—50 méter mély bányákban. A kőzet kéntartalma 20—30 százalékot tesz ki. A kitört anyagot dúsra s szegényre fajtázzák s az előbbieket vasüstökben olvasztják meg, de nem igen erős hőben ; mert ha a mérséklet 150°-nál magasabbra emelkedik, a kén ismét vastag folyóssá lesz s ekkor a földes tisztátalanságok várt kiválása nem eshetik meg. Miután az üsttartalma egy időre folyós állapotban tartatott, azok az idegen keveredések nagyrészt a fenékre szálltak ; most már a folyadékot kimerítik nedves famintákba hol nyerskén-rudakká merevedik. Az ülledéket s az előbh külön osztályzott szegény anyagot erősebb hő alá fogják úgy hogy a kén gőzalakban száll fel, vagy szintén a bánya közelében nyers párolás alá veszik. Az ehez való készülék egykemencze, melyben 12—16 korsóalakú agyagedény (134. ábra) úgy van beleállítva (B BJ, hogy szájuk, mely a megtöltés után jól elzá- ratik, felül kiáll. A korsók közti hézagot fával rakják tele. E korsók mindegyikének nyakán egy lefelé irányúló cső van, mely a kemenczén kivül álló hasonló A A korsó-félébe torkollik. Ez utóbbi képezi az előtét, a hol a hő által áthajtott gőzök folyó kénné sűrűdnek, a mely egy alsó csővön vízzel teli edénybe folyik. Vannak helyek, hol a ként kénkovából, sőt hol rézkovából nyerik ; de az ilyek kénköve jobbára arzéntartalmú. A kénkova áll 45.74 rész vasból s 54.26 rész kénből. Hevítés által a kén kiűzhető s egyszerűen kénvas marad vissza. De a míg e lehető nyeremény teljesen el volna érve, a maradék megolvadna s aztán bajos lenne kitakarítása ; a hevítést tehát az éreznek összetöpörödé- seig űzik s a valódi nyeremény az egész kéntartalomnak csak mintegy harmadát teszi ki. A maradék az u. n. kénkozma (Schwefelbrand) mint alább látandjuk, jó anyagúi szolgál a vasgálicz előállítására. Az ezen míveletek által nyert kén nyerskén, mely a felhasználás sok czéljaira tisztításnak, finomításnak vetendő alá, a mely párolásban vagy illasztásban áll. A szicziliai kén finomítása külön iparágat képez, mely a földközi tenger parti városaiban különösen Marseilleben telepedett meg. Az e czélra használt készülékek egy vagy két fekvő C vashengerből állanak (135. ábra) 2—300 kilogr. ként fogadva magukba, és egy szobanagyságú téglákból épült A kamarából. A hengernek hátsó vége a kamarába torkolása előtt nyakszerűen fölfelé vonúl. Már ha most a hengerben levő ként a forralásig hevítik s abban meg is tartják, a támadó gőzök a kamarába húzódnak s itt, alacsony hőmérsékletet tételezvén föl, a kénvirág név alatt ismert finom porrá sűrűdnek, mely a kamara fenekén ülepedik le. Mindaz, mi nem illékony, nem jöhet a kamarába, s így az átűzött kén minden földes anyag fiijával van. A kénvirág mindig akkor képződik, mikor a készülék tüzelését megindítják ; a további folyamatban azonban a kamara falai s a benne levő levegő oly hőmérsékle1M. ábra. A kén párolása.
