Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Az üveg és feldolgozása
250 Az üveg és feldolgozása. rövidebb idő alatt állít elő egy csinos díszművet, mint a mennyi ez eljárás elbeszélésére kellett. A palaczkok s sok más közönségesebb tárgy, melyek fúvással állíthatók elő, csupán forgatással, csóválással, rányomással stb. készülnek. Az üvegfúváshoz természetesen jó tüdő kell, de van rá mód annak kímélésére. Há a munkás a fúvott hólyaggal a tűzhöz lép, mialatt a cső száját jól befogja, a beszorult levegőt a hő még inkább kitágítja, mi által a hólyag magamagától lesz nagyobb. Sőt az üvegfúvó még gőzzel is dolgozik. Az iivegliólyagba, melyet nagyobbnak akar, kevés vizet fú be, mely azonnal gőzzé változik, s feszítésével a munkást a hívástól kíméli meg. A fő az, hogy a felső nyílás jól legyen elzárva. Egyéb szerszámok mellett gyakran használtatik az olló, mert az izzó üveg, akár az ólom, nagyon jól szeldelliető. A fogok, melyek csipővas alakúak, a szélek föl- vagy legörbítésére szolgálnak, míg az egyszerű, ujjnyi vastagságú mintegy méternyi hosszú vaspálczák, a ragadók (Hefteisen, pontil, punty) az újjakat helyettesítik, melyekkel az izzó üvegtestet megfogják. A ragadóvas hegyét ellátják egy csöpp üveganyaggal s oda tartják az illő helyre, a hová azonnal rátapad. Ha pl. palaczkot fújt a munkás s az a fúvócsőről lepattintató, a ragadóvasat előbb oda tapasztják a palaczk fenekére, s ez képezi már most a fogantyút, mi alatt a lepattan- tás által keletkezett éles szájszél kerekre olvaszta- tik. Ugyan ily szolgálatot tesz a ragadó a kész edényeknek a hűtőpestbe szállításánál. Végül egy kis ütéssel legpattantják a vasat ; ez által keletkezik az üvegáruk fenekén gyakran mutatkozó érdes, élesélű hely, a köldök, honnan a ragadóvasat köldök 112. 113. 114. 115. 116. 117. 118. 119. Egy poliar alakitasa. vasnak is mondják. A folytonos munkáról, a melyet összetettebb üreges üvegáruk készítésénél követnek, a 112.—119. ábrák adnak legjobb képzetet, melyek egy borosüveg alakítását érzékítik. Az első (112-dik ábra) a pipára felkapott üvegömlesztéket mutatja, melyet a munkás körtealakúvá (113. ábr.) fú fel és alsó részével a hempergőre nyom, mi által az a 114. ábrában látható alakot ölti fel. Ebből lesz a pohár öble. Lába az a lágy üveggalacsinból lesz, melyet a fenék közepére helyeznek (115. ábra) és a fogóval, csipöollóval, a széken a pipát folytonosan forgatva alakítanak (120. ábra). Mihelyt a pohárlábának nyele a 11G. ábrában látható alakot nyerte, alsó részének lágyításával erős falú üveggalacsint tapasztanak ismét rá s azt lepattantítják, úgy hogy olyan darab tapad rajta mint a 117. ábrában. Ha kell, izzítás által ismét meglágyítják azt, s széleinek legörbítésével sík lappá változtatják (118. ábra). Ehhez tapasztják már most a ragadóvasat, lepattintják az öblösedényt a pipáról (119. ábr.) s az ollóval a lágy üveganyagot úgy metszik le, hogy annak falai a kellő magasságot nyerjék. A széken a csiptetőollóval történő mívelettel csak körkerek tárgyak állíthatók elő. Ha azonban az üveggolyót nem fújják szabadon fel, hanem a lágy anyagot kényszerítik bővülése alatt valamely üreges minta belső falához lapulni, tökéletesen ennek alakját fogja ölteni. E módon aztán oly öblös áruk állíthatók elő, melyek kívül lapos vagy kidülledő s behorpadó küllapokkal vannak határolva.
