Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Timsó, széksó és salétrom
228 Timsó, széksó és salétrom. igénybe ; ilyenek a konyhasó, a szénsavas vegyiiletek, hamúz&ir s sziksó, a timsó, s végre a salétrom, mint kali- s natronsalétrom. A hamuzsir. A szénsavas kálit a szárazföldi növények elégetése után fenmaradt hamuból állítják elő. Mivelhogy a hamuban mindazoknak az ásványi alkotó részeknek benn kell találtatniok, melyeket a növény a talajból fölszítt, a hamu elemzésekor jókora mennyiségű anyagokra bukkanunk, mert tudva levő, hogy a növényzet talajában az alkáliák mellett mész-, magnézia-, agyagföld-, vas-sók és ilyek foglaltatnak. Mind e sókat pedig, mihelyt feloldódnak, a növények is többé- kevésbbé könnyen veszik magukba s így a hamuban meg lesznek találhatók. Ha a hamu vízzel kevertetik el, az alkali alkotó részeket a kevésbbé oldódó földesektől el lehet választani, s nevezetes a szénsavas kali, mely a hamuban túlnyomóan tartalmaztatik, teljesen feloldódik. Az, a mit az oldat elgőzölögtetése után nyerünk, az u. n. nyers hamuzsír. Nagyban egészen az előadott módon állítják elő. Vannak rengeteg erdőkkel bíró területek : Amerika, Oroszország, Cseherdő stb., hol a fának vagy a lakosság aránytalan csekély voltánál, vagy közlekedés hijánál fogva, csak igen kevés az értéke, úgy hogy, habár a törzsök legjobb darabjait fel is használják, az ágak, gallyak haszontalanul elkorhadnának, ha azokat az u. n. liamuégetők nem hasznosítanák az által, hogy ezeket összehordják, megszárítják s aztán elégetik, össze- gyüjtvén a megmaradt hamut. Az erdő hamvát erre vagy maguk dolgozzák fel nyers hamuzsírnak, vagy nagyobb gyárnak adják el, a hol azt kilúgozzák. E művelet s az ezt követő tisztálás, befőzés és izzítás (kalczinálás) igen egyszerű. A nyers erdőhamvat vagy a fatüzelésnél gyűjtött hamut porított alakban szalmával kirakott s átlukgatott fenekű nagy kádakban akkép áztatják ki hideg vízzel, hogy az első kádból csapon leeresztett vizet a második hamuval telt kádba bocsátják s így tovább. Az iitolsó kádban van a friss hamu, itt az oldat teljesen teli szedi magát. E kádból egy alája tett cseberbe eresztik a sóval megrakodott tiszta lúgot. A kilúgzás rendesen hideg vízzel történik, mert ebben a hamuban levő rondító részek nem igen oldódnak. A befőzés, vagyis a lúg párologtatása által, mi folytonos kavarás közben lapos serpenyőkben vagy üstökben megy végbe, a hamuzsír barna por alakban marad vissza, mely színét szerves részek keverékéből nyeri ; hogy ezektől valamint a G—10 százalékot kitevő víz tartalmától megfosztassék lángolóban izzítják,miközben vasrudakkal kavarják, részint hogy a kemencze talpához ne süljön, részint hogy a víztelenítés elősegíttessék. Egy óra múltán a hamuzsír vízliíjas, ekkor tüzet fog, előbb a szerves részek szenesedése által megfeketedik, de csakhamar ezután egyre világosodik, míg felszíne fehéren fénylővé lesz. A kész hamuzsírt vas kuruglyával kiszedik s téglákkal kirakott téren kihűtik. Ez megtörténvén, azonnal hordókra verik, hogy a hamuzsír a levegő nyirokját magába ne szívhassa. A különböző növényekből igen különböző mennyiségű hamúzsirt nyerni. Míg 1000 kilogramm lúcz- fenyű nem nyújt egészen V2 kilogramm szénsavas kálit, a nyárfa mintegy SA, a tölgyfa IV2 kilogrammnyit, a fűnemű növények sokkal többet adnak: a csalán 25, a baltaczim 27V2, a füstike 79 kilogr. szénsavas kálit. Hamuzsírnak hazánkban főleg Erdély s Tótország volt dús forrása, midőn rengeteg erdői a közlekedés hiánya miatt egyébként nem voltak értékesíthetők. A közlekedés tökéletesbülésével e gyártmány mindinkább fogy. A Szlavónia s erdélyi hamuzsír mindazonáltal az árjegyzékekben még mindig helyet foglal az orosz és amerikai hamuzsír mellett. Hamuzsírgyár 28 van Magyarországon, melyek 70—80 munkással közel 25.000 mázsa hamuból 3.200—3.500 mázsa hamuzsírt gyártanak 40 — 50.000 írt értékben.
