Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Mész, czement és gipsz
224 Mész, cement és gipsz. bizonyos fokig megkeményszik, de valódi szilárdságát csak lassan nyeri, még eddig nem is igen ismert chemiai folyamat utján. A keménykedés oka, ez a föltevés, hogy a vakolat a légből szénsavat vesz magába, s hogy kovasavval egyesül, mely vagy a mészbe kevert homokban, vagy az építőanyagban rejlik. A valódi ok kiderítésére különböző nemű, s évszázados vakolatokat vettek chemiai elemzések alá, de véglegesen máig sincs a kérdés eldöntve. Vizálló vakolat. Vannak meszes ásványok, melyek azzal a különös tulajdonsággal bírnak, hogy ha égettetnek, s oly módon mint a tiszta mész vízzel s homokkal vakolattá kevertetnek, viz alatt megkeményszenek, s melyek ezért vízépítéseknél kitűnő anyagul szolgálnak. Ezek az ásványok bizonyos chemiai összetétellel bírnak, s szénsavas mészen kívül részint szabad kovasavat, részint kovasavas vegyületet tai’talmaznak, melyek közül nevezetesen a kovasavas agyagföld (a közönséges agyag) az, mely elkerülhetlen szükséges benne. A közönséges mész-vakolatot egyébiránt hozzáadványokkal vizálló vakolattá lehet változtatni. Az ily adványok neve : czement. Eredetük szerint ezek természetesek vagy mesterségesek. Különböző trasszok, puzzuolanik (a Nápoly melletti Puzzuoli után elnevezve), a santorin (Santorin, görög szigetről) mindannyian vulkánikus eredetűek, tehát természetes czementek. A kiégető műveletet a természet már végrehajtóttá rajtuk, melynek a mesterséges czementeket még előbb alá kell vetni. A múlt század végén Angliában kezdették meg a természetes czement utánzását. Legelőbb sikerült ez a hírneves Eddystone-világitótorony építőjének, John Smeaton- nak, ki a Bristol-csatorna közelében agyagos mészkőre akadt, mely kiégetve viz alatt megkeményedett s jelentékeny kötőerőt mutatott. Az agyagtartalom azonban kevés volt benne, s a belőle nyert czement a drága puzzuolanit a világítótorony építésénél nem pótolhatta. Smeaton tehát olyan mészkövet keresett elő, melyben 22 százalék volt az agyag, s melyhez tömegének felében még vasport, s negyedrészében durva fövenyt kevert. Ezzel betudta építményét fejezni. A vastartalom, úgy látszik, a cze- mentnek javára van. E tapasztalatot kiakánzta Parker, ki a Themse partjai mentében levő agyagrétegből vasoxyd hozzáadásával czementet kezdett gyártani. 1796-ban szabadalmat vett rá, s a máig is Parker, Wyatt s társa czég alatt fenálló római vagy román-czementgyárt alapitá. E gyár nyers anyagát ekképen dolgozta fel : A vesealaku agyag mészégetőben olyannyira égettetik, hogy elkezd zsugorodni, erre porrá őrlik, és ez alakjában azonnal kitűnő vizálló vakolat gyanánt szolgálhat, s 15—20 perez alatt megkeményszik. Ebből az agyagból épültek Angliában a leg- nagyobbszerű épületek: a Themse-alagut, a londoni dockok, a British-Muzeum stb. Később, mikor már a nyersanyag megfogyott, vas- és mangántartalmu márgához nyúltak (James Forst mérnök) s nagy gyárakban igen jó czementet gyártottak belőle. Ezt más kísérletek követték, a legjelentékenyebb haladást azonban Aspdin kőmives Leedsből tette, ki éveken át tartó kísérletek után 1824-ben a hírneves Port- land-czementet találta föl. A portland-czement (nevét a portlandi építőkővel egyező színétől vette) pikkelyes-kristályos szürke s zöldbe játszó por. Aspdin ezt ekkép készíti: A Leedsben utak föltöltésére használni szokott mészkövet géppel poritja, vagy az e mészkővel tatarozott útról kerülő sarat vagy port szedeti össze, megszáritja s mészégetőben kiégeti. Erre hasonló sulymennyiségü agyagot viz hozzájárultával az égetett mészszel meggyurja, mig képlékeny anyaggá lesz; ezt megszáritja, s száradtával darabokra tördeli, s egy mészkemenezében kiégeti, mig minden szénsav elillant. Erre porrá zúzzák s a ezément kész. Az alkali tartalom különbözteti meg a portland-czementet a román-czement-
